BALATON (keleti harmada) KENESE, TIHANY, SZÁNTÓD, SIÓFOK, KENESE

 Szervusztok!

Miután a meteorológia jó időt ígért, pénteken dél körül elindultunk Balatonra. Nem fixáltunk le semmit, remélve, hogy nincs szezon, így bárhol kapunk szobát.

Kenesére megérkezvén szállást kerestünk és azt tapasztaltuk, hogy október eleje lévén szinte minden zárva van. Szerencsére egy pizzás tanácsára a Vadkacsa Panzióban kaptunk (a tulajdonos felhívása után)  egy kitűnő szobát, kilátással a tóra /4.500,- Ft/fő/éj + reggeli/. Remek kis panzió 5 szobával és 2 apartmannal akár 18 fő elszállásolására is alkalmas. Télen is, mivel fűthető.

Itthon elfogyott a tökmag-olajunk, tovább autóztunk Alsópáhokra. Nejem szerint az ország legjobb olajáért.
A szállásra visszatérve örömmel konstatáltuk, hogy meleg a radiátor, kellemes a hőmérséklet a szobában.
Jól aludtunk és másnap kaptunk egy kitűnő reggelit. A kocsit a parkolóban hagyva elindultunk (térfigyelő kamera van).

Fűzfő egy kicsit lihegős emelkedővel fogadott. Addig nagyon szép kerékpárúton mentünk. Lombsátor, Balaton, napsütés - kívánni sem lehet jobbat.

Almádiban megpihentünk a kikötőben, néztük a vitorlásokat, kacsákat és természetesen az őszi fényben pompázó tavat. Sokkal intenzívebbek a színek, nyugodt a víz, a késői napsütés - ha lehet - még szebbnek mutatja a Balatont, mint nyáron. A várost elhagyva az út mellett egy szárazföldre kitett csónakban virágok között próbál halat fogni egy öreg horgász.

Csopak diadalkapuval fogadja a bringásokat.

Az út mellett a Kaktusz Teraszra csábultunk be egy sörre és tócsnira. Mindkettő hibátlan volt.

Balatonfüreden csodálatosan ki van építve a sétány. A tökéletes bicikliút mellett gyógyvizes forrásból tölthettük fel kulacsainkat. Aki a móló környékén jár, ne hagyja ki, hogy elsétáljon Bujtor István szobrához.

Tihanyban a komphoz igencsak fel kellett kapcsolni a sebváltót. Előzőleg többször voltunk a városban, így most nem mentünk fel az Apátsághoz. (Aki nem látta, annak kihagyhatatlan, bár a meredek út kicsit embert és biciklit próbáló, de az élmény kárpótol.)

A rév. Öt perccel indulás előtt érkeztünk a pénztárhoz. Kapkodva jegyvásárlás, majd tekerünk, mint az őrültek. Két perccel idő előtt komp indul, mi integetünk, kerek fejű kompos közömbösen beszól, hogy majd a következővel. Nem az fájt, hogy lemaradtunk, hanem az a nemtörtődöm közömbösség, bunkóság, ahogy a személyzet megnyilatkozott. /személyjegy 600Ft kerékpár 300Ft/

Szántódtól Zamárdiig mentünk, sehol szállás. Egy szoba kiadó táblánál felhívtuk a tulajt, az adott egy másik számot. Onnan elirányítottak Bandi Bácsi Kerékpáros Pihenőjéhez. Jót vacsoráztunk /1.400,- Ft/ főétel/, majd felmentünk a szobába /3.750,- Ft/fő/éj/.

Másnap reggel Siófokig tekertünk a sziporkázó napsütésben. A víztorony alatt egy pékségben jót reggeliztünk. A torony tetején presszó. Lifttel lehet felmenni. A Szécsényi szobor egy szökőkút közepén található. Mellette a Varga-szoborpark. Szép és elgondolkodtató alkotások.

Továbbmenve Széplaknál a bringautat elhagyva a parti úton mentünk tovább. Szerettük volna az emelkedőt elkerülni. Nem bántuk meg, mert Világosnál kellemes meglepetés várt. Kerékpár Bár finom ételekkel. /1.050,- Ft. grillezett csirkemell/. Ezt hiányolom egész Magyarországon. Más büfék bezárnak szeptember közepén, végén, és tekerhet az ember étlen-szomjan. Itt még bringás ruhákat is lehet kapni.

Aligán sikerült áttekerni a volt pártüdülő területén. Itt vitorlásklub is működik, a park szépen rendben tartott. Később egy másik magánterületen is sikeresen áthajtva elértünk Akarattyára. A strand tele horgászokkal, és ahogy elmentünk mögöttük, az egyik egy kb. 6 kilós pontyot emelt ki a vízből.
A nagy emelkedőt nem sikerült teljesen megúsznunk. Az elején tekerve, a végén tolva leküzdöttük a szintkülönbséget.
Kenese Ételbár. Ide is érdemes betérni. Finom ebéd, szívélyes kiszolgálás, kedvező árak. A kirándulás jól(lakottan) végződött.

Az első nap (Kenese-Zamárdi) kb. 50km, a második (Zamárdi-Kenese)kb. 40km.

Turisztikai szempontból a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 7 pontra értékelem.

Defektmentes hétvégét kívánok Mindnyájatoknak!

2015. 10. 2-4.

Vén Tekergő

GYULA-SZABADKÍGYÓS-BÉKÉSCSABA

Szervusztok!

Ismét hétvége, és a vén tekergő kora reggel már bringákkal a kocsi tetején úton van Gyula felé. Még egy kis szitáló eső is elkapott út közben, de egyre tisztább lett az idő, és a város napsütéssel várt.
A Marschal szállóban foglaltunk szobát /3000Ft/fő/éj/. A tulaj kedvesen fogadott. Egy pici, de korrekt szobát kaptunk zuhanyzóval.

 Miután abrak nélkül a lovak se húznak, késői reggelire vagy korai ebédre megálltunk a Matróz ételbárnál és 850Ft-ért egy hatalmas, nagyon ízletes hamburgert tettünk magunkévá.

Gyula csodaszép város. A sétáló utca a Körös fölött folytatódik. Szökőkutak kavalkádja teszi még vonzóbbá a belvárost. Előző kirándulásaink alkalmával megnéztük a várat, most csak kívülről csodáltuk. A várfürdő-programot mindig rossz idő esetére tartogatjuk. Így ez -úgy mint az előző 3 alkalommal  - ez most is elmaradt, így folytattuk utunkat. Mit hoz a véletlen! Alig tekerünk pár km-t, ott a Gyulai Pálinka Manufaktúra egy pazar kóstolóház képében. Emellett eltekerni vétek, így az abrakolást itatással is megtoldottuk. Feleségem sajmeggy pálinkát kóstolt, ami extra jó ízű volt, én maradtam a finom baracknál /300-700Ft/2ct/. Itt rendezvényeket is le lehet bonyolítani.

Szabadkígyós határánál diadalkapu fogad. Csalódásomra nem nekünk építették, Ferenc József császárt várták itt 1857-ben. Tovább menve a Wenckheim kastélyt néztük meg. Gyönyörű látvány. 4épület, 52ajtó, és 365ablak. Ybl Miklós tervei alapján. Jó állagú épület, nemrégen még iskola működött itt. A berendezését elvitték az oroszok, de legalább a falak, kandallók, könyvszekrények épen maradtak. 4 vagy 5 terem látogatható. A toronyból kitűnő rálátás nyílik a francia kertre /Belépő 600+200Ft/. Külön köszönet a lelkes, profi idegenvezetésért!

A kastély mellett található a Vadászház panzió. Ez viszont a szomorú valóság. Szépen berendezett étterem, viszonylag jó kaja, közepes áron, de a vendéglátás! Személytelen, hideg. Az üzletvezető a velem való tárgyalás során nem volt szívélyes. /A barátaimat akartam itt megebédeltetni a későbbiek folyamán, de eszem ágában sincs most már odamenni./

A 36-38 km-es tekerés után jár egy fagyi. Nagyon finomat lehet kapni a Kézműves cukrászdában a sétáló utcában.

Vasárnap reggel a szállásunktól néhány méterre betértünk a Diti pékségbe. A pizzától a buktáig mindenféle édes és sós sütemény megtalálható itt. Leülve kényelmesen megreggeliztünk /max 200Ft/db/.

Békéscsaba irányába bicikliút vezet. Az utolsó 6-7 km eddigi ismereteim szerint a legszebb magyarországi kerékpárút. Az élővíz partján összehajló ősfák között, mint egy zöld alagútban kerekezhetünk.

A belváros ékessége a római katolikus templom, a maga vörös téglás karcsú formájával meghatározója az igényesen kialakított főtérnek, és sétáló utcának. A szökőkutak friss, varázslatos hangulatot keltenek, a Jókai színház színes plakátjai és a zsánerszobrok adják hozzá a vidámságot.

Délben a Halcentrum vendéglőben sikerült degeszre enni magunkat. Ha menü étlapról választunk, /ezt úgy kell, hogy a pultnál előre fizetünk, és az ételt perceken belül kihozzák/ a főételek átlagára 500Ft. Természetesen étlapról is lehet rendelni. Minden étel ízletes és a mennyiségre sem lehet panasz.

Visszafelé érdemes Pósteleken a kastélyromot megnézni, ami egy szép park közepén helyezkedik el. A napi teljesítmény kb.40 km.
A hazaút kötelező megállója Békésszentandrás, a sörfőzde, ahol kiváló sörökből tankoltunk fel a szomorú hétköznapokra.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 9 pontra értékelem.



     

KALOCSA ÉS KÖRNYÉKE, SZELIDI TÓ

Szervusztok!

Tekintettel a várható kánikulára pénteken 10h előtt már a kalocsai Club Hotel 502 elé érkeztünk, ahol a tulaj kedvesen fogadott, rendelkezésünkre bocsátott egy helyiséget az átöltözéshez, és máris indultunk a város felfedezésére.

 Miután Kalocsa érseki székhely, először a főszékesegyházat készültünk megnézni. Itt renoválás ill. az altemplom feltárása folyik több éve, ahol sírokat találtak, ezért csak a leleményességünkön múlott, hogy beosontunk az építkezésre, és néhány pillantást vethettünk a templom belsejére. A szomszéd épületben megtaláltuk a kincstárat, ahol egyházi kellékeket láttunk kiállítva. Érdekes volt, de az esztergomihoz képest meglehetősen szegényes. Nem úgy a könyvtár, ahol a nyomtatás kezdetén megjelent csodálatos könyveken túl érdekesnél érdekesebb kódexeket, kiadványokat láthattunk nagyon profi idegenvezető hölgy irányításával. /A két kiállításra kombinált jegy váltható, könyvtári vezetés 12 és 14h-kor./ Utána a tájházat néztük meg, ami egy szépen rendbe hozott épület. Kislány kiadta a jegyet, aztán magunk mehettünk bámészkodni.

Régi álmom, hogy egy népi hímzéssel kivarrott bringás pólóm legyen. Találtunk egy tündéri varróasszonyt, Manci nénit, aki nagy rábeszélés után elvállalta a hímzést. Olyan szakértelemmel, lelkesedéssel tervezte meg a mintát, hogy alig várom, hogy kész legyen.
Délutánra meleg lett, így kibringáztunk a meszesi Duna partra, /5km/ ahol egy fantasztikus késői ebédet ettünk a Kék Duna vendéglőben. Mind mennyiségben, mind minőségben, mind árban kiváló volt.  /Harcsa mandulás panírban 1600, cigánypecsenye1300 Ft/  Jóllakottan egy kb 100m-es homokos partszakaszra értünk, ami szerintem utcahosszal verte a 2 héttel azelőtt megtapasztalt lignanói plázst. A Duna tiszta, simogató és kellemesen hűvös volt.
Este vissza a szállásra, ahol egy légkondis szoba várt egy akkora TV-vel, mint egy teniszpálya. Lementem a tulajjal egyeztetni, hogy 4000Ft/fő/éjben egyeztünk meg telefonon, ez így rendben van-e. Mondta, hogy OK, érezzük jól magunkat.

Szombat reggel irány a Szelidi tó. Foktőig egy meglehetősen forgalmas úton jutottunk el, így rámentünk a gátra, ami hol kaviccsal, hol sóderrel volt felszórva, ahol meg nem, ott a fűcsomók tették próbára alfelünk tűrőképességét. A táj szépsége kárpótolt bennünket. Uszodnál visszatértünk az aszfaltos útra, Dunaszentbenedeket és Géderlakot elhagyva Ordasra érkeztünk, ahol valami búcsú-féle volt. Ott bográcsoltak, ebédidő is volt, megkérdeztük, vásárolhatnánk-e ebédet magunknak. A helyi mondta, hogy falunap van, megkérdezi az illetékest. Illetékes hölgy előkerült, mondta, meg kell kérdezni a polgármestert. Visszajött, közölte, nem tud számlát adni, így keressünk helyet és majd kapunk. Igyekeztek még a szívélyesség látszatát is elkerülni. Eszünk ágában sem volt ingyen ebédet koldulni, így leforrázva gyorsan tovább álltunk. Dunapatajban érdekesség a fatornyos templom. Van egy művelődési ház, amit Kodály alapított. Szép modern épület, példásan rendben tartva. Innen kerékpárút vezet a Szelidi tóhoz. Szépen rendben tartott strand, de a tó vize valószínűleg a hosszan tartó meleg okán meglehetősen koszos és hínáros volt./ Átlagos hamburger, átlagos áron./ Visszatértünk a közútra. ami cseppet sem forgalmas, Újtelek és Szakmár érintésével érkeztünk Kalocsára. /A kör kb. 60km/ Általános benyomásunk az volt, hogy a falvak szépen rendben tartottak. Majdnem minden faluban újonnan megépített játszótér, pihenőpark, futballpálya található, de az ott lakók még nem igazán nőttek fel ehhez a környezethez. Vacsora a szálló teraszán. /Remek pizza kb.1300./

A forróságra való tekintettel egész vasárnapot a meszesi Duna parton töltöttük, élveztük a vizet és a napfényt.
Egy átlagos kirándulás, sok pozitív és néhány negatív élménnyel.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 5 pontra értékelem.

Defektmentes hétvégét kívánok Mindnyájatoknak!
Vén Tekergő

     

Szervusztok!

 
A hosszú lovasmúlt lezárásakor, amikor a kilók is felszaladtak, szükségét éreztem, hogy olyan hasonló sportot találjak, ami lehetővé teszi a korlátok nélküli szabadtéri mozgást. 

A bringa bejött, rengeteget kirándulunk, de hiányát érzem egy olyan oldalnak, ahol nem csak a tekerés megszállottjai írnak. Mi a kirándulást, az ország megismerését, fontosabbnak tartjuk, mint a kilométerek magunk mögött hagyását. Szeretünk érdekes, nem szokványos dolgokat felfedezni, és nem hagy hidegen az ország különböző tájain élő emberek vendégszeretete, szokásvilága, életmódja. 40-60 km-t teszünk meg naponta, lehetőleg sík vidéken hol kettesben /ezek a felfedező utak/ hol nagyobb társasággal. 

Ezekről az utakról számolok be Nektek, leírva a saját benyomásainkat. A kirándulásokat nem kronológiai sorrendben írom le.

Üdvözlettel:

Vén Tekergő