2023. augusztus 6., vasárnap

CSEREHÁT, JÓSVAFŐ, RAKACA



 Szervusztok!

Cserehát. Valami rémlik. Hol található az országban? Pedig tanultunk róla! -Ez volt az első gondolatom, aztán megkerestem a térképen. Miskolctól északra, Zempléntől keletre található. De a lényeg: még nem bringáztunk arra.

 


 

 A rakacai víztározó mellett már minden szállás elkelt, viszont Martonyit ajánlották. Az Erdőszéli Vendégházban találtunk helyet, amivel mi is, (és a bringáink is) nagyon meg voltunk elégedve.

 



Kellemes, főleg pályán autózás után rögtön elindultunk felfedezni a Háromhegyi Pálos kolostort. Házigazdánk figyelmeztetett, hogy legyünk óvatosak. Sima, országúti gumikkal vágtunk neki az emelkedőnek. Első fele aszfalton vezetett, de olyan meredeken, hogy még rásegítéssel is megizzadtunk. Aztán jött a fekete leves. Sáros erdei úton kapaszkodtunk. Az út tele volt hatalmas pocsolyákkal amit kikerülni sem igazán lehetett, mert meredek lejtő határolta. Ehhez jött az a fényes, fehér murva, ami inkább csúszott, mint hogy megfogott volna. Küzdelem, csúszkálás, és igencsak csúnya gondolatok közepette értünk a kolostor romhoz. Az egyetlen magyar alapítású rendnek talán  a legjobb állapotban, pazar környezetben megmaradt épülete. Szóval: igencsak megérte fölmenni.

 

 

 

Már csak egy rövid távra maradt energiánk. A víztározó keleti oldalán egy kőbánya mellett elhaladva egy eldugott, varázslatos kis üdülőtelepet fedeztünk fel. A víz, a hegyek, a buja természet, a rendezett tisztaság a svájci emlékeimet idézték. 

 

 


 

 

Másnap borús időben indultunk Jósvafő irányába. Legalább nem lesz melegünk, ezzel vigasztaltuk magunkat. Pár kilométer, és Szalonnán egy fából készült harangtorony késztetett megállásra. Szerencsénk volt, mert a kapuban a templomgondnokkal futunk össze, aki szívesen megmutatta a templomot. A XI. században egy kerek kápolnát emeltek, majd a XII. XIII. században román stílusú négyszögletes hajóval bővítették. A XV. századi freskók Antiochiai szt.Margit vértanúságát örökítik meg.



 


 


Jobban, majd kevésbé esett, így jó volt megállni a szinpetri vízimalomban berendezett múzeumnál. 

A kiállítás első részében Gutenberg műhelyét nézhettük meg. Itt minden hiteles, korhű, csak olyan anyagokat láthattunk, ami tudományosan megalapozott.  A világ legszebb betűkészlete még mindig a legelső, mert a kézzel írt kódexek minőségénél silányabbat nem adhattak ki a kezükből. Például i betűből több tucat fajta áll rendelkezésre, hogy a sorok minősége ne legyen rosszabb a kézírásnál.

 

 

 


Az ősi könyvek terme következett, ahol számomra megállt az idő. Több száz éves írások a világ minden tájáról. Ha egyet is megérinthettem volna! Nem maradt bemutatás nélkül a papírkészítés sem.



 

Egy teljes szobát foglal el a világ legnagyobb kódexe. Varga Béla készítette. Közel 1500 kilós, és több ember kell a lapozásához. Sajnos itt nem lehetett fotózni.

 Bár most már üresben, de a vízimalom lapátkereke vidáman forog annak ellenére, hogy csak néhány centiméternyi víz hajtja.



Minket ugyan a lelkesedés hajtott, azért vizet mi is kaptunk az égből.

 Megérkeztünk Jósvafőre. Itt a tengerszemre voltunk kíváncsiak. A tó smaragdzöld színű, a fák szinte belógnak a vízbe. Stégek, sétányok várják a látogatókat.  Azt hinnénk, hogy természetes képződmény, ezzel szemben a Baradla barlangban eredő dús vizű forrást duzzasztották fel a múlt század negyvenes éveiben.



 


 
 
Utolsó nap. Várt ránk a hazaút. Egy rövid kirándulás fért bele az időnkbe,  így Szendrőig tekertünk. Egy barokk háznál, egy kékfestő műhelymúzeumnál álltunk meg.

 



 

Martonyi előtt van egy szürkemarha tenyészet. Ott éppen fiatal növendék bikák intézték peres ügyeiket nem teljesen jogi úton.


 

 

Már csak a hazáig autózás volt hátra. Volt miről beszélgetni. Máshol szinte nincs mit megnézni, mégis működik az idegenforgalom. Itt, ahol rengeteg a látnivaló, 20 kilométerre van a legközelebbi étterem. Ennivalót vásárolni egy pici falusi boltocskában lehetett. Egy turistának az a fontos, hogyha éhes, legyen hol enni. Ha fáradt, vagy éppen esik, legyen hova beülni egy  kávét meginni.

Küldetésemnek érzem, hogy ne csak a Balaton, Tisza tó, Mátra háromszög legyen a magyarországi turizmus kizárólagos célpontja. Ott tömegek lépnek egymás sarkára, nem tudsz hol megállni, dugóban araszolsz haza,  de tudsz hol enni, vásárolni. Meg jól is hangzik.  Ez itt egy elmaradott rész, volt olyan falu, ahol szóltak, hogy ne is lassítsunk. Először is az utakat kéne rendben tartani, és a nevezetességek megközelítését biztosítani.  

Jó lenne, ha a különböző hírfolyamok az ország kevésbé látogatott célpontjaival is intenzívebben foglalkoznának.

Mi jól éreztük magunkat, sok szépet láttunk, ajánlom minden érdeklődő turistatársamnak.