2015. szeptember 16., szerda

GYULA-SZABADKÍGYÓS-BÉKÉSCSABA

Szervusztok!

Ismét hétvége, és a vén tekergő kora reggel már bringákkal a kocsi tetején úton van Gyula felé. Még egy kis szitáló eső is elkapott út közben, de egyre tisztább lett az idő, és a város napsütéssel várt.
A Marschal szállóban foglaltunk szobát /3000Ft/fő/éj/. A tulaj kedvesen fogadott. Egy pici, de korrekt szobát kaptunk zuhanyzóval.



 Miután abrak nélkül a lovak se húznak, késői reggelire vagy korai ebédre megálltunk a Matróz ételbárnál és 850Ft-ért egy hatalmas, nagyon ízletes hamburgert tettünk magunkévá.




Gyula csodaszép város. A sétáló utca a Körös fölött folytatódik. Szökőkutak kavalkádja teszi még vonzóbbá a belvárost. Előző kirándulásaink alkalmával megnéztük a várat, most csak kívülről csodáltuk. A várfürdő-programot mindig rossz idő esetére tartogatjuk. Így ez -úgy mint az előző 3 alkalommal  - ez most is elmaradt, így folytattuk utunkat. Mit hoz a véletlen! Alig tekerünk pár km-t, ott a Gyulai Pálinka Manufaktúra egy pazar kóstolóház képében. Emellett eltekerni vétek, így az abrakolást itatással is megtoldottuk. Feleségem sajmeggy pálinkát kóstolt, ami extra jó ízű volt, én maradtam a finom baracknál /300-700Ft/2ct/. Itt rendezvényeket is le lehet bonyolítani.



Szabadkígyós határánál diadalkapu fogad. Csalódásomra nem nekünk építették, Ferenc József császárt várták itt 1857-ben. Tovább menve a Wenckheim kastélyt néztük meg. Gyönyörű látvány. 4épület, 52ajtó, és 365ablak. Ybl Miklós tervei alapján. Jó állagú épület, nemrégen még iskola működött itt. A berendezését elvitték az oroszok, de legalább a falak, kandallók, könyvszekrények épen maradtak. 4 vagy 5 terem látogatható. A toronyból kitűnő rálátás nyílik a francia kertre /Belépő 600+200Ft/. Külön köszönet a lelkes, profi idegenvezetésért!




A kastély mellett található a Vadászház panzió. Ez viszont a szomorú valóság. Szépen berendezett étterem, viszonylag jó kaja, közepes áron, de a vendéglátás! Személytelen, hideg. Az üzletvezető a velem való tárgyalás során nem volt szívélyes. /A barátaimat akartam itt megebédeltetni a későbbiek folyamán, de eszem ágában sincs most már odamenni./

A 36-38 km-es tekerés után jár egy fagyi. Nagyon finomat lehet kapni a Kézműves cukrászdában a sétáló utcában.

Vasárnap reggel a szállásunktól néhány méterre betértünk a Diti pékségbe. A pizzától a buktáig mindenféle édes és sós sütemény megtalálható itt. Leülve kényelmesen megreggeliztünk /max 200Ft/db/.




Békéscsaba irányába bicikliút vezet. Az utolsó 6-7 km eddigi ismereteim szerint a legszebb magyarországi kerékpárút. Az élővíz partján összehajló ősfák között, mint egy zöld alagútban kerekezhetünk.



A belváros ékessége a római katolikus templom, a maga vörös téglás karcsú formájával meghatározója az igényesen kialakított főtérnek, és sétáló utcának. A szökőkutak friss, varázslatos hangulatot keltenek, a Jókai színház színes plakátjai és a zsánerszobrok adják hozzá a vidámságot.



Délben a Halcentrum vendéglőben sikerült degeszre enni magunkat. Ha menü étlapról választunk, /ezt úgy kell, hogy a pultnál előre fizetünk, és az ételt perceken belül kihozzák/ a főételek átlagára 500Ft. Természetesen étlapról is lehet rendelni. Minden étel ízletes és a mennyiségre sem lehet panasz.



Visszafelé érdemes Pósteleken a kastélyromot megnézni, ami egy szép park közepén helyezkedik el. A napi teljesítmény kb.40 km.
A hazaút kötelező megállója Békésszentandrás, a sörfőzde, ahol kiváló sörökből tankoltunk fel a szomorú hétköznapokra.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 9 pontra értékelem.



     

2015. szeptember 2., szerda

KALOCSA ÉS KÖRNYÉKE, SZELIDI TÓ

Szervusztok!

Tekintettel a várható kánikulára pénteken 10h előtt már a kalocsai Club Hotel 502 elé érkeztünk, ahol a tulaj kedvesen fogadott, rendelkezésünkre bocsátott egy helyiséget az átöltözéshez, és máris indultunk a város felfedezésére.

 Miután Kalocsa érseki székhely, először a főszékesegyházat készültünk megnézni. Itt renoválás ill. az altemplom feltárása folyik több éve, ahol sírokat találtak, ezért csak a leleményességünkön múlott, hogy beosontunk az építkezésre, és néhány pillantást vethettünk a templom belsejére. A szomszéd épületben megtaláltuk a kincstárat, ahol egyházi kellékeket láttunk kiállítva. Érdekes volt, de az esztergomihoz képest meglehetősen szegényes. Nem úgy a könyvtár, ahol a nyomtatás kezdetén megjelent csodálatos könyveken túl érdekesnél érdekesebb kódexeket, kiadványokat láthattunk nagyon profi idegenvezető hölgy irányításával. /A két kiállításra kombinált jegy váltható, könyvtári vezetés 12 és 14h-kor./ Utána a tájházat néztük meg, ami egy szépen rendbe hozott épület. Kislány kiadta a jegyet, aztán magunk mehettünk bámészkodni.

Régi álmom, hogy egy népi hímzéssel kivarrott bringás pólóm legyen. Találtunk egy tündéri varróasszonyt, Manci nénit, aki nagy rábeszélés után elvállalta a hímzést. Olyan szakértelemmel, lelkesedéssel tervezte meg a mintát, hogy alig várom, hogy kész legyen.
Délutánra meleg lett, így kibringáztunk a meszesi Duna partra, /5km/ ahol egy fantasztikus késői ebédet ettünk a Kék Duna vendéglőben. Mind mennyiségben, mind minőségben, mind árban kiváló volt.  /Harcsa mandulás panírban 1600, cigánypecsenye1300 Ft/  Jóllakottan egy kb 100m-es homokos partszakaszra értünk, ami szerintem utcahosszal verte a 2 héttel azelőtt megtapasztalt lignanói plázst. A Duna tiszta, simogató és kellemesen hűvös volt.
Este vissza a szállásra, ahol egy légkondis szoba várt egy akkora TV-vel, mint egy teniszpálya. Lementem a tulajjal egyeztetni, hogy 4000Ft/fő/éjben egyeztünk meg telefonon, ez így rendben van-e. Mondta, hogy OK, érezzük jól magunkat.

Szombat reggel irány a Szelidi tó. Foktőig egy meglehetősen forgalmas úton jutottunk el, így rámentünk a gátra, ami hol kaviccsal, hol sóderrel volt felszórva, ahol meg nem, ott a fűcsomók tették próbára alfelünk tűrőképességét. A táj szépsége kárpótolt bennünket. Uszodnál visszatértünk az aszfaltos útra, Dunaszentbenedeket és Géderlakot elhagyva Ordasra érkeztünk, ahol valami búcsú-féle volt. Ott bográcsoltak, ebédidő is volt, megkérdeztük, vásárolhatnánk-e ebédet magunknak. A helyi mondta, hogy falunap van, megkérdezi az illetékest. Illetékes hölgy előkerült, mondta, meg kell kérdezni a polgármestert. Visszajött, közölte, nem tud számlát adni, így keressünk helyet és majd kapunk. Igyekeztek még a szívélyesség látszatát is elkerülni. Eszünk ágában sem volt ingyen ebédet koldulni, így leforrázva gyorsan tovább álltunk. Dunapatajban érdekesség a fatornyos templom. Van egy művelődési ház, amit Kodály alapított. Szép modern épület, példásan rendben tartva. Innen kerékpárút vezet a Szelidi tóhoz. Szépen rendben tartott strand, de a tó vize valószínűleg a hosszan tartó meleg okán meglehetősen koszos és hínáros volt./ Átlagos hamburger, átlagos áron./ Visszatértünk a közútra. ami cseppet sem forgalmas, Újtelek és Szakmár érintésével érkeztünk Kalocsára. /A kör kb. 60km/ Általános benyomásunk az volt, hogy a falvak szépen rendben tartottak. Majdnem minden faluban újonnan megépített játszótér, pihenőpark, futballpálya található, de az ott lakók még nem igazán nőttek fel ehhez a környezethez. Vacsora a szálló teraszán. /Remek pizza kb.1300./

A forróságra való tekintettel egész vasárnapot a meszesi Duna parton töltöttük, élveztük a vizet és a napfényt.
Egy átlagos kirándulás, sok pozitív és néhány negatív élménnyel.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 5 pontra értékelem.

Defektmentes hétvégét kívánok Mindnyájatoknak!
Vén Tekergő

     


Szervusztok!

 
A hosszú lovasmúlt lezárásakor, amikor a kilók is felszaladtak, szükségét éreztem, hogy olyan hasonló sportot találjak, ami lehetővé teszi a korlátok nélküli szabadtéri mozgást. 

A bringa bejött, rengeteget kirándulunk, de hiányát érzem egy olyan oldalnak, ahol nem csak a tekerés megszállottjai írnak. Mi a kirándulást, az ország megismerését, fontosabbnak tartjuk, mint a kilométerek magunk mögött hagyását. Szeretünk érdekes, nem szokványos dolgokat felfedezni, és nem hagy hidegen az ország különböző tájain élő emberek vendégszeretete, szokásvilága, életmódja. 40-60 km-t teszünk meg naponta, lehetőleg sík vidéken hol kettesben /ezek a felfedező utak/ hol nagyobb társasággal. 

Ezekről az utakról számolok be Nektek, leírva a saját benyomásainkat. A kirándulásokat nem kronológiai sorrendben írom le.

Üdvözlettel:

Vén Tekergő