2023. október 27., péntek

KESZTHELY, KIS-BALATON


Szervusztok!

Bevallom, adósotok vagyok. Többször bringáztunk Keszthelyen és környékén, és nem írtam róla. Erre a mostani kiránduláskor jöttem rá, amikor meg szerettem volna nézni egy helyet, ahol régebben jártunk. Most pótolom. 



A hosszú ősz utolsó hétvégéjét bűn lett volna nem kihasználni. Még 25 fokos hőmérsékletet jósoltak. Pénteken korán felkeltünk, úgyhogy 10 előtt már a helyszínen voltunk. Valószínű, hogy a Balaton közelsége, vagy a be nem kalkulált éjszakai lehűlés megvétózta a rövid nyári szerelésben történő tekerést. Még a vastagabb öltözet ellenére is nagyon kellett nyomni a pedált, hogy felmelegedjünk.





A Kis-Balatont céloztuk meg. Hogy a főutakat elkerüljük, a hosszabb távot választottuk. Hévízre kitűnő bicikliút vezet, mely közvetlenül a tófürdő mellett visz.



A víz mellett elhaladva eszembe jutott, hogy ez a tó a polgári összefogásnak és Balogh Zoltán egykori kórházvezető bátor kiállásának köszönheti megmaradását. Az 1962-ben Apró Antal által kötött magyar-szovjet alumínium egyezmény titka az volt, hogy az itt bányászott bauxit magas titán tartalommal rendelkezett. Ennek érdekében a nyírádi bányákban 176-ról 60 méterre  vitték le a karsztvíz szintjét. Három Balatonnyi ivóvizet szivattyúztak ki a térségben.  Ennek hatására kis híján eltűnt a tó, ha ez a beavatkozás tovább folytatódik, akár a budapesti gyógyforrásokat is veszélyeztette volna. Ja, és a több tízmilliárd dollár, a titán értéke sohasem lett részünkre kifizetve!



Sármellék elsősorban  a légi közlekedéséről nevezetes. Az 1940-es években már volt itt ideiglenes reptér, de betonpályát csak 1950-ben kapott. 1961-ben a 47. Repülőezredet áthelyezték Pápára, helyüket a 515.szovjet vadászezred vette át 45 repülőgéppel. Mig 21-esek, később 23-asok és 29-esek állomásoztak itt az 1990. október 4.-i kivonulásukig.  Néhány siló még megvan, de sajnos a régi romos épületeket nem tették helyre, vagy bontották le.

 


Most Hévíz-Balaton Repülőtér néven várja az ide érkező utasokat.

 


Zalavárig eseménytelenül, kis forgalmú úton vezetett a navigáció, míg el nem értük a Kis-Balaton házat. A lényeg nem a helytörténeti, néprajzi kiállítás volt, hanem, hogy tudakozódjunk a további út minőségéről. 


 

Bár már nagyon igyekeztünk a tóhoz, nem hagyhattuk ki a pár méterre álló Árpád-kori templomot.

 


Még 100 métert tekertünk, és megérkeztünk. Jó minőségű úton elénk tárult a Kis-Balaton csodája. Szép úton mentünk, gyorsan fogytak a kilométerek. Nem csak a növényzet harsogóan buja, de a vízimadarak fajgazdagsága is lenyűgöző. Ennyi nemes kócsagot egy rakáson még sohasem láttam. 





A kerékpárút melletti kilátóból az egész teljes vízfelületet belátni. Nagy kár, hogy nem hoztunk magunkkal látcsövet, mert akkor a különböző madárfajokat is nagy biztonsággal be lehetett volna azonosítani.


 

A zsilip környékén érdekes kiképzésű vízfelületet találtunk. Ez a hallépcső. Arra szolgál, hogy különböző vízmagasságoknál a halak át tudjanak úszni a csatornából a tóba, vagy vissza. Nem elvetendő a Kis-Balaton szerepe. Azért, hogy megtisztult víz érkezzen legszebb nyaralóhelyünkre, a vízügyi mérnökök újra álmodták a félig- meddig lecsapolt mocsarat, lakóhelyet adva sok-sok vízi élőlénynek.



Az orrunk után tekerve, (mert kiírva nem volt) elértük a Kányavári szigetre vezető fahidat. A különlegesen ívelt, három osztatú híd látványa már megérte az ideutat. Kár, hogy bicikli rámpát nem építettek, mert előtte kellett letenni a paripákat.









Azt, hogy szeretünk jókat enni, inni, nagyokat bringázni, az előző írásaimból is kitalálhattátok.  Sármellék közepén, a 315. számon van a Piros 7-es  étterem. Ajánlom Nektek, mert kedvező áron olyan nagy és finom adagokat adtak, hogy alig győztük megenni.

 


 

Nagy szerencsénk volt, hogy a szállásunkon éjszakára befűtöttek. Miután a napi túra több, mint 70 km volt, korán lefeküdtünk, és nagyot aludtunk.

 


Keszthely, ha lehet reggel a legszebb. A mólón kezdtünk. A Balaton békés, szelíd.  Körben csend, nyugalom. A hajók kikötve, turista sehol. Nincs ellenemre a nyüzsgés sem, ám most, bár hűvös van,  nem tudtuk levenni a szemünket a hatalmas szelíd vízfelületről.


 


 


 



Ritka pillanat, a Városi Strand kapuja nyitva volt, nyugodtan bemehettünk. A páratlan szépségű,  békebeli, finom ízléssel megalkotott kabinsor 1927 óta várja a felüdülni vágyókat.

 

 

 Hát nem olyan, mint a mesében?

 


 


Egy találós kérdés: mik lehetnek a vízben lévő betongúlák? 

 

 

Jégtörők, amik megakadályozzák, hogy a mólót elnyomja a befagyott Balaton jege.

 


A lángosozó előtti padon ezt a táblát találtuk. Megosztom Veletek. 😆

 


 

 Azért, hogy a reggeli energiabevitel ne a zsírraktárakba jusson, eltekertünk Györökig. Útközben meg-meg álltunk, megcsodáltuk a vitorlásokat, megcsodáltuk a kikötőket.

 


 


Egy kicsit közelebbről is. 

 


 

 Középerős emelkedő után feljutottunk Keszthely központjába.  Az 56-os emlékműnél nyeltem egyet. A forradalmár hősök igényesebb munkát érdemeltek volna különösen akkor, ha a városban fellelhető többi művészeti alkotás után kerül a szemünk elé.

 


A főteret  a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom uralja. A 14. szd. második felében Lackfy István nádor, Nagy Lajos király hű szolgája építtette gótikus stílusban. Ő hívta be a ferenceseket a templom működtetésére. 1390-ben kivégezték, ma a déli oldalfalban található sírköve. Éppen mise volt, betértünk.

 


 


 Hozzá kapcsolódik az egykori ferences rendház épülete. Jelenleg a premontreieké, ahol szakiskola és kollégium is üzemel.

 


Deák Ferenc is tanult itt, ez külön büszkeség.



Hogy a  Szentháromság szobrot is egy Festeticsnek köszönhetjük, nem meglepő. Pál 1770-ben állíttatta.

 


És elértünk a nyáron oly forgalmas, zsibongó sétáló utcára. Kihalt, alig lézeng rajta egy-két ráérős járókelő.

 


Keszthely ékköve a Festetich palota. A család a kastély építését a 18.szd. közepén kezdte meg barokk stílusban. És az utód, gróf Festetics György mit hozott a városnak? Fellendítette a kulturális életet. A hagyománynak megfelelően a mai napig komoly és könnyűzenei koncerteket tartanak mind a kertben, mind pedig a Tükör teremben.

 


 

 

 

 

 Hogy nem egy koncert leírásával zárom írásomat, egy oka van. Sajnos itt fogyott el az időnk, haza kellett indulni. Ez is egy olyan város, aminek megismeréséhez egy-két nap nem elég. Bár már nem először jártunk itt, mindig tud sok újat, és érdekeset mutatni.