Szervusztok!
A nyári szabadságunkat Albániába terveztük. Sok szépet hallottunk természeti szépségeiről. A távolság nem riaszt, sőt. Imádunk autózni.
Este indultunk szeptember első hétvégéjén. Az éjszakai utazást azért szeretjük, mert kicsi a forgalom, nincs meleg, és remélhetőleg megússzuk a torlódásokat. A röszkei határra 70 perc várakozást írt az alkalmazás, így a tompait választottuk. Valószínűleg más sem indult segítség nélkül útnak, így mire odaértünk, itt is feltorlódott a sor. Kb. két órai várakozás után átengedtek. Szerbiából, Macedóniából alig láttunk valamit de haladtunk, mint kés a vajban. Mi az utóbbi időben hál' Istennek kényelmesen, megállás nélkül utazhatunk egyik országból a másikba. Ezen az útvonalon még egyesített útlevélkezelés sincs, a határok mindkét oldalán komótosan ellenőrzik a papírjainkat. No meg az autópálya kapuk is hátráltattak. A szerb pályán 18.50 eurót fizettünk, Macedóniában 7, Görögországban 10.60 volt a díj. Az ottani határon már csak egy órát araszoltunk.
A Waze szerint reggel 7-re kellett volna megérkeznünk Tesszalonikibe, ezzel szemben délben kanyarodtunk be a szállásunkra. A keskeny utcák, és az ott parkoló autók miatt úgy közlekedtünk hogy egy borotvapenge se fért volna el a tükrök között.
Az első étterembe beülve a boldogságunkat hatalmas görög saláta után a tenger gyümölcsei és a ház bora alapozta meg. Mikor leültünk, görög szokás szerint kérés nélkül mindnyájunknak egy nagy pohár jeges vizet hoztak ki. Délután egy nagyot sétáltunk a városban, de hamar elfogytunk. Bár az ottani szállás némi kívánnivalót hagyott maga után, kora estétől édesdeden aludtunk.
Reggel nyugatnak vettük az irányt, s talán életem legszebb autópályáján céloztuk meg Albánia legdélibb csücskét. Hegyek, völgyek, alagutak váltakoztak, nem győztünk betelni a táj szépségével.
Megérkeztünk a célországba. Határ: öt autó, 40 perc. Ha ide jössz, úgy készülj, hogy a 80-as évek útviszonyait, mentalitását találod. A hivatalos pénzváltó saját bukszájából, papír nélkül váltott korrekt módon. Az út keskeny és rossz, de a táj gyönyörű.
Ksamil városába érkeztünk. A Villa Deborában szálltunk meg. Az apartman gyönyörű, európai színvonalú, és nagyon kedvező árú, tágas. Hibát még keresve se tudnék találni benne. 600 méterre a strandtól egy kis földes bekötőúton van, minden kényelemmel felszerelve. Fontos infó, hogy a csapvíz nem iható.
Általános nézet, hogy ez az ország olcsó. Tévedés. Beültünk a városka közepén lévő étterembe. Annyit fizettünk, mint Budapesten.
Ahogy felébredtünk elindultunk fürdési lehetőséget keresni. A magasból megállapítottuk, hogy a helyi beachek között nincs nagy különbség. Keskeny, homokos partszakasz sziklákkal határolva. Egymás mögött 10-15 sorban napágyak ernyővel. Olyan átlagos, mint akár Jesolo. Ráadásul megkaszáltak. Fejenként 3000 Ft a napágy bérlése úgy, hogy még zuhany se volt. Csikk a homokban annál több. Szóval kell még 15 év legalább, hogy felnőjenek a vendéglátáshoz, ne csak földutakon lehessen lejutni a vízhez, az utak mentén feltakarítsák a szemetet, és szívélyesen tegyenek valamit a vendégekért. Ha van egy szebb tengerparti rész, a helyi kitesz néhány napágyat, majd kiül a bejárathoz pénzt szedni. WC, zuhany nincs, csak a gyönyörű környezet és a kristálytiszta tenger. Még egy jótanács. Ne próbáljátok forintot lekre váltani. Ksamilban közölte velem a Tirana bankos hölgy, hogy ezt a pénzt nem ismeri. Sarandában kb. tíz bankban és pénzváltó helyen voltam, nem sikerült. El akartam a kettős váltás költségét kerülni, úgy, hogy eurót váltok, s abból leket.
Kártyáról vettünk le pénzt OTP bankautomatából. Ejnye Csányi úr! Azért nem ártana itt is népszerűsíteni a jó magyar forintot!
Felkerestük viszont a helyi halpiacot. Fillérekért lehet frissen fogott halakat és tenger gyümölcseit venni. Mi tintahalat választottunk. Ember legyen a talpán, aki 5 főre való adagot megpucol. Nem tudom, kóstoltatok-e már roston kalamarit spenótos öntettel? Rettentően finom.
Tovább autóztunk és megtaláltuk a Pulbardha beachet. Bár ide is földúton tudtunk lejutni, ez talán a valaha látott legszebb strand. Délelőtt még árnyékot vet a napágyakra a magas szikla, később a ragyogó napsütésben lehet élvezni a csodálatos környezetet, s a mélykék tengert. Több napi megunhatatlan program a víz, a nap és a búvárkodás.
Kicsit elegünk lett a napfényből. Eljött az ideje egy kirándulásnak. Úticél Gjirokastra. Frissen készült autóút vezet a hatalmas hegyek között kanyargó kiszáradt Drino folyó medre mentén. Növényzet alig van, a jégkorszak gleccserei mély árkokat ástak a hegyek oldalába. Hólánc kötelező táblák vannak kitéve. Olyan magasságok vannak, hogy télen a csapadék hó formájában érkezik. A folyó erős vízhozamú lehet olyankor, mert a meder széles, és tele van hordalék kövekkel.
No, tehát a völgy védelmére építették a 18. században Gjirokastra várát bizánci alapokra. Sok száz lépcső vezet föl, de felérve kellemes hűvös fogad. Jelenleg múzeumként üzemel. Nehézfegyver kiállítást találunk itt, főleg légvédelmi ágyúk vannak kitéve. Külön díjért három szinten a hely, illetve az ország történelmének relikviáit lehet megtekinteni. Megemlékeznek arról is, hogy itt a kommunisták egy rettegett börtönt alakították ki, "Hét ablak" néven. A város a törökök elleni függetlenségi harcban játszott kulcsszerepet, 1880-ban itt alakult meg az első albán ideiglenes kormány. Itt született az utolsó európai sztálinista vezető, Enver Hoxa is.
A vár aljában hangulatos sétáló utcácskákban a helyi népművészet remekeit lehet megvásárolni. Nekem a kerámiák tetszettek. Igazán igényes, aprólékos kézimunkával készültek. A közönség is érdekes. Sétálnak itt forró nadrágos lányok és színes burkába öltözött helyiek. Már a müezzin is megszólalt. Ideje volt valami késői ebéd után nézni. Éttermek kínálták a finomabbnál finomabb ételeiket, de mi másra vágytunk.
Hazafelé megtaláltunk egy olyan út menti éttermet, ahol nyárson sült bárányt reklámoztak. Délen az ilyet vétek kihagyni. A ház vörös borával, salátával lukulluszi lakomát rendeztünk.
A zöldségek a kerthelyiség melletti ágyásokban termettek.
Egy elkerített részen görög teknősök nyújtogatták kíváncsian a nyakukat. Még hinta és csúszda is volt a gyerekeknek. Bár itt egy külföldi kocsit sem láttunk a parkolóban, csak helyi teherautókat és autókat, a számla mégis borsos volt.
Sétáló programot szerveztünk, Sarandába kirándultunk. Első nehézség: köröztünk, köröztünk, sehol egy parkoló. Messzire a központtól végre letehettük a kocsit. Hosszabb kutyagolás után leértünk a tengerpartra. Első benyomásunk az volt, hogy egy Monte Carlo utánzatot építettek. A pálmafás tengerparti sétány fölött frissen épített szállodák sorakoznak. A vízről viszont hiányoznak a jachtok.
A turisták szórakoztatására kalózbárkától a nyitott fenekű hajóig minden megtalálható. Teraszos éttermek, kávéházak csalogatták a fáradt, éhes turistákat.
A tenger olyan csodálatos volt, hogy az utolsó napokon sajnáltuk az időt a csavargásra, inkább úsztunk, sznoriztunk, és élveztük a napfényt, a hullámokat és az enyhet adó szellőt.
Minden jó véget ér egyszer. Sajnos elérkezett az utolsó nap. A kedvenc strandunk fölötti étteremben ebédeltünk búcsúzóul. Festői helyen jó konyhával, kedvező áron. Mire indulni kellett kezdtük kiismerni az országot.
A hazaút sem volt eseményektől mentes. 10 körül indultunk. Késői ebédre, ill a frissen facsart narancslére Policastróba tértünk be. A további két határátlépés egyenként 40-50 percbe telt.
No, de az utolsó! A röszkei! Fél egytől hajnali fél ötig állattak bennünket! 4 órát! Soha többé nem választjuk ezt a határátkelőt! Ezzel együtt fél nyolcra holt fáradtan hazaértünk. Így 1400 kilométert tettünk meg 22 óra alatt.
Albániára a kettősség jellemző. Itt találkoznak a legmodernebb megoldások a régi, szocializmusból maradt őskorinak tűnő maradványokkal és viselkedéssel. Az utcák szemetesek, viszont a WC-k patyolat tiszták. A szállás költségek kedvezőek, de az egyéb árak megfelelnek a hazaiaknak. Az emberek korrektek, de nem szívélyesek. A táj viszont csodálatos. Ahogy a kopár, magas hegyek leszakadnak a hihetetlenül kék, kristálytiszta tengerbe, valami fantasztikus! A part erősen tagolt, kis szigetecskék vannak úszva elérhető közelségben. A tengeröblökben vagy homokos, vagy kavicsos strandok bújnak meg hatalmas sziklákkal határolva. Érdemes ide utazni főleg a gyönyörű táj látványáért .
.jpg)
