Szervusztok!
A lányom tavaly óta meg van őrülve az Őrségért. Már a nyáron verte a tamtamot, hogy az idén menjünk le a Tökfesztiválra. Hiába mondtam, hogy ott dombok vannak, és nem igazán nekünk való ott biciklizni, nem hatott. Az sem győzte meg, hogy itthon is van elég tök, ha akarja, én rendezek olyan fesztivált, hogy arról koldul. Ismét az erősebb "gyengébb nem" győzött, így szombat reggel elindultunk.
Talán van már tíz éve is, hogy egy barátom szervezett oda egy utat, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és a régi fényképeket nézegetve az emlékek ugyan előjöttek, de a helyszíneket nem sikerült beazonosítani. Felhívtam, de neki is egy fél órába tellett, míg összeszedte a gondolatait, (talán még puskázott is,) mire a kért helyszínt beazonosította.
Több, mint három órás autózás után értük el Nagyrákost, ahol a Boncz portán kaptunk szállást.
Tiszta, rendes, kedvező árú szálláshely. Ha az alattunk levő szobába nem engedtek volna két patkány méretű kutyával érkező házaspárt megszállni, kényelmesen alhattunk volna. De ez a két jószág a legkisebb nyikorgásra is olyan vonyítást csapott, hogy mindenkit fellármázott.
Őriszentpéteren a focipálya, és a környező utak mentén voltak felállítva a sátrak. Bicskától a levendula párnáig, tökmag olajtól a mangalica kolbászig minden kapható volt. És ez mind bio, kézműves, és tanyasi termék volt. Már ott végig sétálni egy lelki megújulást jelentett.(Már ha nem taszigáltak hátba a nagy tömegben.) A család hölgy tagjait, akik ettől extázisba jöttek, alig győztük lebeszélni újabb lim-lomok beszerzéséről.
Itt említem meg, hogy az ottani Tourinform szombaton is készséggel állt a rendelkezésünkre.
Köszönjük a lelkes eligazítást.
Útban Szalafő felé egy Árpád-kori, román stílusú, 1230-ban épült templomot néztünk meg. Egy kedves hölgy elmesélte a templom történetét.
Köszönjük a lelkes eligazítást.
Útban Szalafő felé egy Árpád-kori, román stílusú, 1230-ban épült templomot néztünk meg. Egy kedves hölgy elmesélte a templom történetét.
Az alábbi szobrot nem biztos, hogy az én angyali türelmem emlékére állították.
Szalafőn ismét tömeg, és vásári forgatag fogadott. A tájházat a sok árustól alig lehetett látni. Itt is minden bio, és tanyasi. És még egy bio-pálinkát se tudtam legurítani, mert vezettem.
Azért a régi házról nagy türelemmel sikerült egy-két tömeg-mentes fotót csinálni.
A 20 hónapos unokámnak a bölcső tetszett legjobban, nem értette, hogy miért nem lehet kipróbálni.
A cséplőgépet is csak oldalról tudtam lefotózni.
A vásári tömegben az emberfia megéhezik. Valami nehéz, magyaros, a reformkonyhát széles ívben elkerülő, ütős vacsorára vágytam. A környéken két éttermet találtunk. Mindkettő körül irdatlan mennyiségű autó parkolt. Felmértem, ha még asztalt kapunk is, nincs az a konyha, ami ezt az embermennyiséget gyorsan ki tudja szolgálni. Elindultunk Körmend irányába. Pár kilométer megtétele után Csákánydoroszló határában a Kati bisztróhoz érkeztünk. Olyan pacalpörköltet kaptam, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána.
Vasárnap reggel az 1755-ben állított pankaszi haranglábat néztük meg. Kis domb tetejére kapaszkodtunk fel. Lenyűgöző a kilátás a környező dombokra.
A harangláb szomszédságában egy boronafalú kovácsműhely kis ablakán bekukucskálva a mesterség néhány eszközét vehettük szemügyre.
A reggeli kávét a magyarszombatfai Tűzzománc Szomjoltóban sikerült meginnunk. A kínálatban szerepelt a dödöle, de reggel lévén még nem kívántuk megkóstolni. Így csak a következő idelátogatáskor fogom megtudni, hogy milyen is az.
Beljebb a faluban ismét vásári kavargás fogad. Valaki a 120 kilós tökére büszke. Ki is rakta a faluház bejáratához.
Helyben több fazekas is dolgozik. A vásárban szebbnél szebb cserepeket kínáltak. A lányokat alig lehetett onnan elrángatni.
A gödörházi haranglábat egy porta közvetlen közelében találjuk meg.
Velemérben az Árpád-kori templom építését valószínűleg még szent István rendelte el. Minden tizedik falu köteles volt templomot állítani. Akkor Velemérnek kb. 600 lakosa volt. Most is annyi.
A templomban egy sértett emberke fogad. Mesél a templom történetéről. Közben nem győzi fegyelmezni a gyerekeket és a látogatókat. A freskókat Aquila János festette 1377-78-ban, az északi falon az önarcképét is láthatjuk. A tűzvész pusztítása után az épület sokáig tető nélkül állt, így csoda, hogy a restaurátorok a képeket meg tudták menteni.
A templom külön érdekessége a fények játéka. Jeles napokon a fény a freskók azon részeit világítják meg, amelyek az aktuális eseményt ábrázolják.
Szentgyörgyvölgy nevezetessége a fakazettás református templom. A bárányfelhő motívumok az alapjában kékre festett mennyezeten rendkívüli szép benyomást keltenek,és meghittséget árasztanak.
Ja, és a vacsora a Kék Huszárban. Mire eszembe jutott, hogy a szarvaspörköltet burgundi mártással és burgonya krokettel le kellene fotózni - hát - elfogyott. Bocsánat!!!
Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a túrát a lehető 10 pontból 8 pontra értékelem.
