Szervusztok!
Hiába vannak még szép napok, most már eljött a hideg idő, a reggelek ködösek. Még azért reménykedtünk abban, hogy lesz egy hosszú hétvégénk, amikor nem fagyunk le a bringákról, vagy nem ázik csatakosra még a fehérneműnk is. Mindezzel együtt vészmegoldásként vittünk magunkkal fürdőruhát is. A célunk is ennek megfelelő. Bükön foglaltunk szállást.
Ha a nap nem is sütött, legalább nem esett. A hűvös időt pedig meleg öltözékkel tudtuk ellensúlyozni.
Az Anna vendégházban találtunk szállást. Földszinti, tágas, jól berendezett apartmant kaptunk. A háziak szívélyesek, kedvesek, szolgálatkészek. Igazi vendéglátók.
A bringáknak is úri helyük volt közvetlen töltési lehetőséggel.
Az egyetlen kiépített kerékpárút Zsirán keresztül Ausztriába vezet. Így kitaláltuk, hogy átgurulunk Felsőpulyára. (Obenpullendorf)
Locsmándnál (Lutzmannsburg) már majd megvett az Isten hidege, így megálltunk egy kis cukrászdánál egy rumos teát meginni. Lassan ez ugyanúgy hozzátartozik a hideg időbeli bringázáshoz, mint síeléskor a Hüttében a forralt bor.
Őzikék társaságában kényelmes, széles kerékpárutakon tekertünk tovább. Mint később megtudtam, az uniós felzárkóztatási alapból a sógorok a földek és a falvak közötti mezőgazdasági utak aszfaltozását végezték el, amit ráadásul a gödöllői egyetemmel terveztettek meg. Ezeken az utakon vezetik a kerékpárforgalmat.
A római Borostyánút egyik állomásához érkezünk, ahol egy limes határt jelző oszlop melletti
kerámia tájékoztató tábla mutatja be (magyarul is) a római hadsereg felépítését.
Felsőpulya egy álmos kisváros. Még a márvány bohóc is kényszeredetten mosolyog a járda mentén. Sok látnivaló nincs, így fordulunk is vissza.
A zsirai kastélyt Rimanóczy Antal építtette 1739-ben barokk stílusban. Szerencsére akadálytalanul betekerhettünk egy fotó erejéig. Miután itt jelenleg fogyatékosok otthona működik, nem is kísérleteztünk a bejutással, tekertünk vissza.
Bükön ajánlották a Muskátli éttermet. Igazi, kockás abroszos vendéglő. Ilyenekben eddig nem csalódtunk, mert a házias ízvilágot kedveljük. Most viszont rossz asszony módra készült kajákat sikerült választanunk nem kis bosszúságunkra.
Sajnos másnap esett. Nem maradt más, mint a fürdő. Építési anyagok tömkelege mögött elbújva megtaláltuk a fürdő bejáratát. Nagyon jól esett az egész napos lazulás.
A maradék két napon már csak a szezonzáró bringázásra koncentráltunk. Ha jön szembe valami érdekes, megállunk, ha nem, élvezzük az őszt, a tájat, és a szezon utolsó túráját.
Egyházasfalun nem lehetett úgy átmenni, hogy ne vessünk egy pillantást a szt. György templomra,
de az igazán érdekes a falu határában lévő kis kápolna. A főúttól kb. 800 méterre megkapó szépséggel állt frissen felújítva. Utánanéztem, sajnos kihasználatlan. Évi egyszer miséznek benne, és esküvők céljára se nyitják ki. Kár.
Még egy megállónk volt, Iklanberényben egy szentkép kiállítás volt kiírva. Ilyet még nem láttunk, megnéztük.
A legszebb darab egy régi, díszes biblia volt, melynek első lapján az egykori tulajdonosok bejegyzéseit olvashattuk.
Az út további része kis forgalmú utakon aszfalton vezetett, gond nélkül, ütemesen haladtunk. Már vagy az ötvenedik kilométernél jártunk, amikor mellém teker a feleségem. Tudod, megértem azokat az embereket, akik az El Caminoról mesélnek. Zavartalanul, csak a gondolataiddal elfoglalva a természetben rovod a kilométereket, és olyan harmóniába kerülsz önmagaggal, mint soha máskor. Talán ezzel meg is fejtette a kerékpározás iránti szenvedélyünket.
