2020. augusztus 12., szerda

VEND VIDÉK




Szervusztok!

Nem akarok a nyereg fölött húst puhítók toborzója lenni, de amikor egy heti kemény munka, és négy órás autózás után felülünk a bringára, és harapjuk a zamatos, kristálytiszta levegőt, érezzük az eső utáni erdő semmi máshoz nem hasonlító illatát, suhanunk a bringákkal, az valami olyan felemelő érzés, amit csak azok éreznek, akik jókor vannak jó helyen, és egy jó bringa muzsikál alattuk.

Szóval-Megérkeztünk Kétvölgybe. Felrohantunk elfoglalni a szobánkat, és máris felpattantunk a biciklikre,mert kevés időnk volt sötétedésig.




Kis felderítő kört mentünk a völgyek körül, de ez már előre vetítette, hogy fantasztikus hétvégének nézünk elébe. Alkonyat előtt még jutott időnk a kilátóra is.

Mikor a kirándulást terveztem, a Tücsök panzióra esett a választásom. A tulajdonostól túraútvonalakról érdeklődtem. Öt perc múlva jött az email három linkkel. Étkezési lehetőség? Újabb öt perc, az is itt volt. A szálláson biciklis térkép várt. Kell ennél több?





A szobákban tisztaság fogadott, a berendezés egyszerű, de minden megvolt, ami szükséges. A jó levegő a nyugodt éjszakát is meghozta, aludtunk mint a lőtt medve, és reggel halál éhesen indultunk útnak.
 A falu bejáratánál a Kétvölgy Kertje Élelmiszerbolt És Kávézó előtti asztaloknál reggeliztünk. Házi sajtok, húsáruk, kávé, házi rétes, s minden finomság kapható.

 Apátistvánfalváig meg sem álltunk.



A határőr múzeumot el se lehet kerülni. A régi katonák az új őrszemnek de örültek volna!


A fegyverek, amiket a szolgálat során de nehéz volt cipelni!


Aki ebbe a szobába volt beosztva, annak arany élete volt, nem kellett térdig érő hóban, vagy rekkenő hőségben az esetleg több kilométerre lévő őrhelyre kigyalogolni, és ott hosszú órákon át őrködni, és persze várni a váltást.


Bármilyen fáradtan is ért vissza az őrsre, ilyen rendben kellett lerakni a ruháit.



Következő megállónk Orfaluban volt. Miután a környéket szegény népek lakták, ezért nem tellett templom építésre. A hívek a harangláb köré gyűlve imádkoztak.   

      



 Farkasfán nejem elhúz a kocsma előtt.  Haragszom, mert megbeszéltük, hogy a következő lehetőségnél iszunk egy sport fröccsöt.


       
Egy haranglábat fedezett fel,



ám kicsit feljebb egy szép kis templomocska áll.






A Hársas tóhoz balra kell lekanyarodni. Bár fürdésről szó sem lehetett, érdemes volt kicsit megcsodálni a fenyvesek közt megbújó csillogó víztükröt.




Szentgotthárdon nem álltunk meg, azt másnapra terveztük. Nem hagyhattuk ki Szakonyfalu nevezetességét, a fénykeresztet. A Golgota magasságában, 783 m magasan áll. Feladata, hogy a híveket megvédje a természeti katasztrófáktól.


.                                                                            
Farkaséhesen tekertünk Felsőszölnökre, hogy valami szlovén specialitással tömjük tele a korgó gyomrunkat. Egy helyit kérdezünk, merre van az étterem. Kb. egy kilométer fent balra. Keressük az étterem táblát, hát nincs sehol.


 
 Túlmegyünk, onnan útba igazítanak, hogy fenn a hegyen, a mintagazdaságban találjuk.




Ha nincs a rásegítés én ugyan föl nem tekertem volna. Zúzott köves, meredek úton erőlködtünk kb. 600 métert, de megérte.



Az asztalunktól ilyen kilátás nyílt az alattunk húzódó völgyre. És a kaja! Marha oldalast ajánlottak dödölével. Ilyen finoman elkészített marhahúst még nem ettem. Más éttermekben megkérdezik, hogy mennyire süssék át. Itt nem kérdeztek semmit, belül vaj puha, kívül ropogós hússzeletek érkeztek olyan mennyiségben, hogy másnap ebédre sem fogyott el az egész. Itt a sport fröccs nem segített. 2x2deci testes vörösbor volt az, ami lehetővé tette, hogy sikerüljön egyáltalán felállni az asztaltól. De ne gondoljátok, hogy egy kicsit is megártott. Ahogy rákanyarodtunk a kétvölgyi útra, 13%-os emelkedőt kellett megmászni. Nem jó dolog ez a bicikli. Épphogy a fejedben érzel egy kis kellemes zsibbadást, a következő pár kilométerben elmúlik. Aztán a következő kocsmánál tankolhatsz újra. Ki bírja ezt anyagilag?

A fent leírt túra 55-60 km volt hegyen,völgyön át. Nagy része természetvédelmi területen vezetett keresztül. Forgalom semmi. Áhitattal csodáltuk a tájat, csendesen gurultunk, egy kanyar után azt vettük észre, hogy egy szarvas szalad át az úton. Vagy - az út szélén félreállt autók. Mi a csudát csinálnak, el sem tudtuk képzelni. Mígnem egy férfi megjelent egy hatalmas kosár vargánya gombával.

Rettenetesen sajnáltuk, hogy másnap haza kell autózni, azért még terveztem egy kisebb kört indulás előtt. Legfeljebb 30-40 km.-t, mert utána egy négy-öt órás vezetés várt rám.

Zsidahegy érintésével Zsidára érkeztünk. Ez is kicsit kalandos volt, mert a helyiek rávezettek egy erdei földútra. Eső után. Sikeresen kerülgetve a tócsákat  átértünk, de hazaérve a bringamosást nem tudtuk megúszni.





Kevés olyan kirándulás van, ahonnan ne hiányérzettel jönnénk haza. Most ez Szentgotthárd. A város meghatározó épülete a Nagyboldogasszony templom. Sajnos megnézni nem tudtuk, csak kívülről csodáltuk, mert renoválják. A város megismerése egy következő kirándulás feladata lesz.

No. És még valami. Megleptem magunkat egy vonóhorogra szerelhető Thule bringatartóval. Eddig a tetőcsomagtartóra erőlködtem fel a régi bicikliket. Ez elektromossal talán nem is menne. Így viszont egy perc alatt fent van a tartó, másik öt a két bringa, és már indulhatunk is. Szürke rendszámot 5000-ért a kormányablaknál két hét alatt kaptam. Alig érezni vezetés közben a plusz légellenállást, fogyasztás max. plusz 10%. A tükörből folyamatosan látni, hogy minden a helyén van.

Nos. Ez a kirándulás számunkra fergetegesen sikerült. Itt még egy hetet legalább el tudtunk volna tölteni úgy, hogy minden nap más irányba indulunk. Nincs messze a hármas határ, így nincs akadálya, hogy legközelebb a Szlovénián, és Ausztrián át vezető túraútvonalakat is kipróbáljuk.

Turisztikai szempontból a kirándulássorán tapasztalt benyomások/élmények alapján a túrát a lehető 10 pontból 9 pontra értékelem.