CIPRUS

Szervusztok!

Most  egy repülős utunkról tudósítalak Benneteket. Ebben az október vége környéki időszakban, ha az embernek van egy hét szabadsága, nagyon megfontolandó, hogy merre induljon. Ha északra indulunk, nagy esélyünk van rá, hogy kifogunk egy hűvös, esős időt. Ilyenkor még a sípályákon is legfeljebb csak a tavalyi havat találjuk. Nem volt más választásom, délre, Ciprusra szerveztem a kirándulást. 

 

 

Hajnalok hajnalán indultunk, a kocsit a vecsési FAP parkolóban hagytuk, onnan kisbusszal vittek ki az indulási oldalra a legnagyobb megelégedésünkre. 

 

 

 Wizz Airrel repültünk. A fapados jelző felértékelés a leharcolt, zsúfolt utastérre, a kétes tisztaságú vécére, a beszállás mikéntjére, a pitiáner lehúzás mértékére. Ráadásul egy 40x30x20 cm-es kézipoggyász lehetett a teljes úti csomagunk, vagy olyan felárat kellett volna fizetnünk, hogy annak feléért kint mindent megvásárolhattunk. Külön táska híján minden iratom, szemüvegem a dzsekim zsebében utazott.

 

 

Larnakába érkezéskor 28 fokos meleg fogadott, a fülünkről is csorgott a víz. Dzsekiben, pulcsiban voltam, ahogy 7 fokból eljöttünk.  Betereltek bennünket egy ideiglenes Covid teszt állomásra, ahol még az orrunkba, és a torkunkba is beletúrtak. Megváltás volt a bérelt autóba bedobálni a felesleges göncöket.

Bölcs előrelátással reptéri kölcsönzőből béreltünk autót. A SIXT- re esett a választás, ők ajánlották a legjobb árat, és a teljes casco mellett a legkisebb letétet. Délies lazasággal adták át és vették vissza a jobb kormányos Golfot. Feltűnő, piros rendszámmal különböztetik meg a bérautókat, hiszen elsőre nehéz megszokni a bal oldali közlekedést, nem kis mutatvány a jobbra nagy ívben, balra kis ívben való kanyarodás. Utunk során nem egyszer találkoztunk riadt szemű bérlőtársakkal, akik a megszokott módon jobbra tartva, a forgalommal szembe jöttek, majd egy fénykürt villanásra észbe kaptak.

 

Páfosz volt a cél. Kisebb, és hangulatosabb város, mint Larnaka. És egyáltalán: hova, ha nem Afrodíté városába? 

Az Adamou Gardens apartmanházra esett a választás. Nem csalódtunk.

 

 

 Másfél óra autózás után megérkeztünk. A recepciós kedves mosollyal közölte, hogy házrészt kapunk apartman helyett ráfizetés nélkül. Rögtön elszállt minden fáradságunk és rosszkedvünk. A medencék már a látványukkal is felfrissítettek.

--x--

A városnézés programok zömmel délutánra maradtak, mert az októberi napsütést, a tengert nem kihasználni vétek lett volna. A tengerpart hangulata előhozta az előző nyaralásaink emlékeit, már a tenger illata is garantálta a flow érzést.

Szeretek elbámészkodni a kikötőkben. Minden hajó más történet. Legyen az halászbárka, vagy a legdrágább yacht, mindnek megvan a maga története.

Itt békésen megfértek egymás mellett a civil és a fegyveres testületek hajói, segítenek egymásnak a kikötésben, a tenger elhozza a békét és barátságot a legkülönfélébb emberek között is.

Hogy a kis szürke motorost Kárpátiának hívják, annak külön örültem. 

A kikötői sétányt az erőd zárja. Ágyúgolyók nyomai a falon, sokat megélt épület. Bizánci időben épült, az idők során többször lerombolták,  újjáépítették. Hivatalos pályafutását börtönként fejezte be, jelenleg múzeum.

 

Pár lépésre a tengerparti sétánytól templomot, körülötte romokat találtunk. Az Agia Kiryaki Chrysopolitissa templom a 13.században épült.

 Később hatalmasra bővítették, majd minden az enyészeté lett. Az eredeti kis templomot építették újjá.

Mentünk tovább a fény irányába. Az alkonyati, kora esti szürkületben reménykedtem, hogy sikerül használható fotót készíteni a Panagia templomról. A város felfedezése nem egy hetet, hanem sokkal többet igényelne. Nem tudsz a belvárosban olyan helyre sétálni, hogy ne lenne jó elbambulni percekre, sőt órákra .

--x--

A csapat hölgytagjai igen csak erősen kívánták, (s ennek félreérthetetlen jelét is adták,) hogy a Nissi Beach-et  feltétlenül látni szeretnék.

 

Bár több, mint egy órát autóztunk érte, megérte. Kristálytiszta, lassan mélyülő homokos partja ideális kisgyerekes családoknak. Akár a partról, napozás közben is szemmel tarthatod szeretett magzatodat.

 

Csodálatos színek, ragyogó napsütés. Nincs a kéknek olyan árnyalata, amit itt ne fordulna elő. 

Az, hogy a parkolás drága, megértem. Azt is, hogy a strandbüfé szinte megfizethetetlen, elfogadom. De azt, hogy egy zuhanyzásért fel kelljen menni a kocsihoz apró pénzért, azt már végképp nem tudom értelmezni.

 --x--

 

Egy felhősebb nap következett. Kimondott kiránduló idő. A Tróodos hegység felé vettük utunkat. Már az odavezető úton is leesett az állunk. Harsogó, buja zöld növényzet, ragyogó, tiszta kis falvak szegélyezték utunkat.

Egy völgyzáró gát mellett mentünk el. Szó, mi szó, itt is eltöltenék egy hetet.

Utunk első állomása a Kykkosz kolostor. Bizánci. A 11. század vége óta élnek itt szerzetesek. Isaiah, a csodatévő ciprusi remete itt gyógyította meg az uralkodó lányát egy gyógyíthatatlan betegségből. Jutalmul Theotokos (szűz Mária) ikonját kérte, s kapta meg a kolostor felépítéséhez jelentős anyagi hozzájárulás kíséretében.

 

A templom, az oltár, (ahol tilos fotózni) roskadozik az aranytól. Olyan hihetetlen a pompa és csillogás, hogy az embernek eláll a lélegzete. A folyosókon is a szentek és az angyalok csodatéteményei lettek ábrázolva. Egy-egy ilyen külső falikép, -ami számolatlanul található a kolostorban- értéke is felbecsülhetetlen.

 

Még az is említésre érdemes, hogy Makariosz érsek, Ciprus első  elnöke itt töltötte novinciusi éveit. Érdekes, és irigylésre méltó az a bensőséges, kézzel fogható kapcsolat, ami a szerzetesek és a hívők között külső szemlélő által is láthatóan létrejött. 

Olimbosz, Ciprus legmagasabb pontja. A fenti sípályákkal. Bementünk rövid nadrágban és pólóban az egyetlen hüttébe. Az öreg tulaj gyapjú pulcsiban, vastag nadrágban fogadott. Teáztunk és tovább álltunk. Hát, nem itt leszek a sípálya ördöge. 

Jellemző. A hegycsúcson, ahonnan érdemes lenne körülnézni, lezárt angol katonai támaszpont. No komment. 

--x--

 

Nem. Nem és nem. Nem lehet úgy elmenni Ciprusról, hogy ne néznénk meg, hogy hol emelkedett ki Afrodité a habokból.  Szép, gyönyörű a szikla, de én csak néhány kövér orosz turistát láttam a vízből kijönni. És abban sem vagyok biztos, hogy az istennő Kraszna Moszkva illatot árasztott volna elmosódott szemfestékkel. 

A távoli, bal oldali sziklát háromszor kell körbe úszni az örök szerelem és szépség érdekében. Kihagytam. Most már nincs esélyem.

--x--

Hazafelé egy hangulatos éttermet találtunk. Éhesek voltunk, mint a farkas. Próbáljuk ki a "meze" ebédet. Útikönyvek ajánlották, hogy óvatosan, mértékkel, lassan együnk, mert nagyon sok fogás van.  Mi viszont az első körnél már a különböző szószoknak se tudtunk ellenállni. És csak hozták, és hozták a tálakat. Megtömtük magunkat, mint a duda, és még volt hátra néhány húsétel. Hátra dőltünk, majdnem feladtuk. De... A Szíriuszról jöttünk. Hátrafelé nyilazunk. Csak nem fog ki rajtunk egy ciprusi ebéd? Büszkén jelentem, helyt álltunk.

--x--

Larnakába érve egy mediterrán város lüktetése fogadott. Bankok, csillogó üzletek, Burger King, forgalom.

A sétány végén erőd zárja el az utunkat. Innen kezdődik az óváros. Hétköznap este volt, de igencsak sokan sétáltak a környékén.
 

 

 Megkerülve először egy mecsetbe botlunk. A hívek egy oldalajtón át járnak ki-be. Nem zavartuk őket, mentünk tovább.

 

A szent Lázár templom volt az úticél. Sajnos későn értünk oda, minden ajtó zárva, így csak kívülről csodálhattuk meg az épületet.

Azaz nem minden ajtó. Az eklézsia üzlet várta vevőit. Több száz ikon az összes ortodox szentről, mind igényesen, régiesen festve és természetesen aranyozva.

--x--

Páfoszon lakunk, és még nem láttuk a Régészeti parkot. Tudtuk, hogy egy egész délelőttöt kell rá áldozni. Próbáltuk a legkevésbé meleg napot kiválasztani a romok megtekintésére.

 

 

Mekkora lehetett az a nemesi villa, amelynek egyik helyiségét ez a hatalmas mozaik díszítette? A 3.-5. században készülhetett. 

 

 

A fent látható boltív maradványok egy Saranta Colones (negyven oszlop) nevű erőd részét képezték. Nevét onnan kapta, hogy számos gránit oszlopot találtak a helyszínen.

 

Az odeon a háttérben a világítótoronnyal. Jelenleg is tartanak előadásokat benne.

--x--

 

Az északkeleti part csodáira is kíváncsiak voltunk. Megtaláltunk egy fantasztikus kis strandot, ami kemping is volt egyben. Poli Crysochous határában volt. El sem tudom képzelni, mi lehet jobb, mint  frissen facsart narancslevet szopogatva süttetni a hasunkat a tengerparton.

--x--

Eltelt a hét. Egy csodálatos naplementével még megajándékozott a tenger.

 Ta léme  stin Kypro! Viszontlátásra Ciprus!

Nagyon mozgalmas, kicsit zsúfolt volt ez az egy hét Cipruson. Sajnos kevés volt mindent bejárni, amit a sziget kínál. Vissza kell mennünk, mert Nikóziát még feltétlenül meg szeretnénk nézni.

HARKÁNY, SIKLÓS, VILLÁNY

Szervusztok!

Talán most lesz az utolsó nyári hétvége. Bűn lenne nem kihasználni. A fogaskerekek máris pörögnek. Na hova induljunk? Harkányba, Siklósra, de főleg Villányba.

 

 

Várt a vár, de főleg a borocska.

 A szállásválasztás fő szempontja az, hogy kocsival be tudjunk állni, és a bringákat fedett helyen tudjuk tárolni. Az Anikó vendégházban minden adva volt. Boldogan leparkoltuk az autót. A következő csaknem három napban a slusszkulcsot sem akartam látni.

 

Az út idáig hosszú volt. Ebédelni a Hellas étterembe mentünk. Görög kaja ugyan nem volt, de olyan adag csevapcsicsát kaptam, hogy a vacsorám is kijött belőle.

 

Féltem, de eloszlatták az aggodalmam. A fürdő előtti kerékpár parkoló kamerával őrzött, így nyugodtan ott hagyhattuk a lezárt bringákat. Míg árgus szemek vigyázták értékeinket, mi önfeledten áztattuk hab testünket.

 

Szombat reggel álmosan néztünk ki a fejünkből, bóbiskolva tekertünk, figyelgettük az ébredő várost. Ahogy a központhoz közeledtünk valami nagyon jó,  élénk ritmusú zenére lettünk figyelmesek. Elindultunk a hang irányába. A piacon felállított pódiumon a helyi zenekar olyan hangulatot teremtett, hogy kis híján biciklistől táncra perdültem.

 

 Ha már így alakult, megnéztük a piacot is. Horvátul beszélt az árusok zöme. Megtudtam, ők a háború elől menekültek hozzánk, bár beszélnek jól, rosszul magyarul, a nyelvüket megtartották.

Egy rövid tekerés után eljutottunk Siklósra. Előzőleg annyira elpiacoztuk az időt, hogy a siklósi várba már nem jutottunk be.

 Két kard közé lehetett beszúrni a biciklit. Inkább választottuk az oldaltámaszt, és jöhetett a fröccs.

 Hegyen, völgyön keresztül eljutottunk Villányba. A szőlőföldek mentén vezetett az utunk. A muslicák felhőkben szálltak, úgy kellett leseperni a ruhánkról. Szájon át levegőt venni felért egy muslica-ebéddel.

Egyik pincénél láttuk a kiírást: Libatepertő és forró pogácsa kapható. Egy lépést se tovább, itt a helyünk. A bor is és a korcsolya is finom volt.

 

Rájöttem, hogy a borkóstoláshoz egy pince nem elég. A másikban is meg kell ízlelni legalább kétféle bort. Mondanom se kell, a hazaút igen vidámra sikeredett, és álomba se kellett ringatni.

 

 

Másnap Drávaszabolcs volt utunk célja. Pár kilométer, de volt egy titkos tervem is. Meg akartam ismerni a Drávát. Bár a híd két oldalán van a két határellenőrző pont, de alatta van egy kis kikötő, ahol egy kis sétahajó csak arra vár, hogy megmutassa nekünk a folyót.

A vízibusz 48 fő befogadó képességű. Igen csak megijedtem, mert sok ember várta a 10 órai indulást. Regisztrálni kellett volna. Hál Istennek két ember nem jött el, úgyhogy felfértünk.

 

Egy nagydumás, jó humorú hajós volt a vezetőnk. A közönség, mint 48 szélesszájú béka hallgatta a bevezetőt. Végig szórakoztatott bennünket, özönlöttek a poénok, néha még egy kicsit sok is volt.

Itt is nagy kormorán kolóniák élnek a parton. Vadászni csak korlátozott mértékben lehet őket. Sajnos, ha megjelennek egy halgazdaságban a halállomány 3/4-ét felfalják. Azt is megtudtuk, hogy a fa, amelyet kiszemelnek maguknak, előbb-utóbb elpusztul mert az ürülékük szinte kilúgozza.

A parton hódvárakat láttunk. Kb 10 cm vastag fák is vannak az építményben. Hogy hogy a csudába vonszolják el oda, az rejtély. Visszatelepítésük óta nagyon jól érzik itt magukat.

Hajózás végén felértünk a főútra. Menjünk át Horvátországba? Miért ne! Alsómihojácig nagyon jó minőségű a bringaút, onnan elfogy. 

8

Sebaj, ha már itt vagyunk, igyunk egy sört, és együnk egy igazi csevapot! A sör megvolt,viszont a falu egyetlen éttermében rendezvényt tartottak. Visszafordultunk. Míg Harkányba értünk, úgy korgott a gyomrom, hogy erdő, mező vadjai kétségbeesetten iszkoltak el a zaj hallatán.

       Az első utunkba eső étteremnél (Katalin vendéglő) megálltunk. Leültünk a kerthelyiségben, hát csak német szót hallottam. Kati nénit, a tulajdonost kérdeztem, hogy ezt hogy érte el. 20 éve vendéglős, és ezek törzsvendégek. A kihozott étel ennek megfelelően nagyon finom, és kedvező árú is volt.

 

            Sajnos minden véget ér egyszer. Elbúcsúztunk szt. Istvántól, és felpakoltuk a bicikliket. Aggódva néztem a vasárnap esti dugók elé, de szerencsére megúsztuk az araszolást.

Ez a kirándulás is nagyon jól sikerült.. Az első nap kb 50, a másodikon kb. 40 km-t bringáztunk. Végig kerékpárúton. Érdekes is volt, szép is volt. Kár lett volna kihagyni.