PANNONHALMA

Szervusztok! 

Bevett gyakorlatunk, hogyha kevés időnk van, vagy csak egy bizonyos helyet szeretnénk megnézni, vagy éppen egy frissen elkészült bicikliutat szeretnénk kipróbálni, akkor letesszük a kocsit egy viszonylag védett helyen, és onnan indulunk kalandozni. Az egyik győri benzinkúttól indulva rögtön rátértünk a frissen átadott Pannonhalmára vezető kerékpárútra.

Öröm, és boldogság egy ilyen asztallap simaságú, gyönyörűen megépített úton tekerni.

Parkolók, ill. pihenőhelyek kialakításáról se feledkeztek meg. Eddig kicsit emelkedett a pálya, de viselhető mértékben.

Na, de aztán jött a lihegés, szuszogás. Az apátsághoz vezető út igencsak próbára tette a tüdőkapacitásunkat.

 A jutalom nem maradt el, felérve igencsak megkapó a domb alján elterülő városka látványa.

 

  Jól esett a templom hűvösében megpihenni.

A tárlók tele arany és ezüst kegytárgyakkal kápráztató mennyiségben.

 

Ez az a hely, ahol bármennyiszer jártam, mindig felfedeztem olyan részeket, amik eddig elkerülték a figyelmemet. Most az ablakok változatossága, sokszínűsége az, amiért érdemes volt újra ellátogatni ide.

Már csak a könyvtár az a hely, ahova elzarándokoltunk. Érdekes. Itt még a legvásottabb gyerekek is olyan áhítattal bámészkodnak, hogy még véletlenül se kell rájuk szólni.

Hazafelé lejtőn, hátszéllel alig kellett tekerni. Autópálya minőségű úton suhantunk az autóig. 

Nagyon kellemes volt a kb. 40 kilométeres távot teljesíteni. Könnyű terep, családdal is érdemes ezt a túrát megtenni, legfeljebb a bringákat leteszitek a városban, és felsétáltok az apátságig. Próbáljátok ki! Nem fogtok csalódni!