KALOCSA ÉS KÖRNYÉKE, SZELIDI TÓ

Szervusztok!

Tekintettel a várható kánikulára pénteken 10h előtt már a kalocsai Club Hotel 502 elé érkeztünk, ahol a tulaj kedvesen fogadott, rendelkezésünkre bocsátott egy helyiséget az átöltözéshez, és máris indultunk a város felfedezésére.

 Miután Kalocsa érseki székhely, először a főszékesegyházat készültünk megnézni. Itt renoválás ill. az altemplom feltárása folyik több éve, ahol sírokat találtak, ezért csak a leleményességünkön múlott, hogy beosontunk az építkezésre, és néhány pillantást vethettünk a templom belsejére. A szomszéd épületben megtaláltuk a kincstárat, ahol egyházi kellékeket láttunk kiállítva. Érdekes volt, de az esztergomihoz képest meglehetősen szegényes. Nem úgy a könyvtár, ahol a nyomtatás kezdetén megjelent csodálatos könyveken túl érdekesnél érdekesebb kódexeket, kiadványokat láthattunk nagyon profi idegenvezető hölgy irányításával. /A két kiállításra kombinált jegy váltható, könyvtári vezetés 12 és 14h-kor./ Utána a tájházat néztük meg, ami egy szépen rendbe hozott épület. Kislány kiadta a jegyet, aztán magunk mehettünk bámészkodni.

Régi álmom, hogy egy népi hímzéssel kivarrott bringás pólóm legyen. Találtunk egy tündéri varróasszonyt, Manci nénit, aki nagy rábeszélés után elvállalta a hímzést. Olyan szakértelemmel, lelkesedéssel tervezte meg a mintát, hogy alig várom, hogy kész legyen.
Délutánra meleg lett, így kibringáztunk a meszesi Duna partra, /5km/ ahol egy fantasztikus késői ebédet ettünk a Kék Duna vendéglőben. Mind mennyiségben, mind minőségben, mind árban kiváló volt.  /Harcsa mandulás panírban 1600, cigánypecsenye1300 Ft/  Jóllakottan egy kb 100m-es homokos partszakaszra értünk, ami szerintem utcahosszal verte a 2 héttel azelőtt megtapasztalt lignanói plázst. A Duna tiszta, simogató és kellemesen hűvös volt.
Este vissza a szállásra, ahol egy légkondis szoba várt egy akkora TV-vel, mint egy teniszpálya. Lementem a tulajjal egyeztetni, hogy 4000Ft/fő/éjben egyeztünk meg telefonon, ez így rendben van-e. Mondta, hogy OK, érezzük jól magunkat.

Szombat reggel irány a Szelidi tó. Foktőig egy meglehetősen forgalmas úton jutottunk el, így rámentünk a gátra, ami hol kaviccsal, hol sóderrel volt felszórva, ahol meg nem, ott a fűcsomók tették próbára alfelünk tűrőképességét. A táj szépsége kárpótolt bennünket. Uszodnál visszatértünk az aszfaltos útra, Dunaszentbenedeket és Géderlakot elhagyva Ordasra érkeztünk, ahol valami búcsú-féle volt. Ott bográcsoltak, ebédidő is volt, megkérdeztük, vásárolhatnánk-e ebédet magunknak. A helyi mondta, hogy falunap van, megkérdezi az illetékest. Illetékes hölgy előkerült, mondta, meg kell kérdezni a polgármestert. Visszajött, közölte, nem tud számlát adni, így keressünk helyet és majd kapunk. Igyekeztek még a szívélyesség látszatát is elkerülni. Eszünk ágában sem volt ingyen ebédet koldulni, így leforrázva gyorsan tovább álltunk. Dunapatajban érdekesség a fatornyos templom. Van egy művelődési ház, amit Kodály alapított. Szép modern épület, példásan rendben tartva. Innen kerékpárút vezet a Szelidi tóhoz. Szépen rendben tartott strand, de a tó vize valószínűleg a hosszan tartó meleg okán meglehetősen koszos és hínáros volt./ Átlagos hamburger, átlagos áron./ Visszatértünk a közútra. ami cseppet sem forgalmas, Újtelek és Szakmár érintésével érkeztünk Kalocsára. /A kör kb. 60km/ Általános benyomásunk az volt, hogy a falvak szépen rendben tartottak. Majdnem minden faluban újonnan megépített játszótér, pihenőpark, futballpálya található, de az ott lakók még nem igazán nőttek fel ehhez a környezethez. Vacsora a szálló teraszán. /Remek pizza kb.1300./

A forróságra való tekintettel egész vasárnapot a meszesi Duna parton töltöttük, élveztük a vizet és a napfényt.
Egy átlagos kirándulás, sok pozitív és néhány negatív élménnyel.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 5 pontra értékelem.

Defektmentes hétvégét kívánok Mindnyájatoknak!
Vén Tekergő