Szervusztok!
A korlátozások zöme megszűnt, oltási igazolvánnyal majdnem teljesen visszakaptuk a régi életünket. Végre mehetünk, ehetünk, alhatunk a saját lakásunkon kívül. Jött a Pünkösd, három nap egyben, hozzávettük a pénteket, így már négy, ez már majdnem egy nyaralás. Nyaralás? Nem, inkább őszölés.
Sikerült kifognunk egy hűvös, esős időt, amit csak a lelkesedés és az itt élők szívélyessége, vendégszeretete enyhített. Sokat csavargunk az országban, ám az itteni Tourinform munkája kimagaslik a máshol tapasztaltakhoz képest.
Ne felejtsem! Hideg ellen a "nemtudom szilva" párlata a leghatásosabb gyógyszer! A szabad téren töltött estéken kiválóan átsegített a didergésen.
Kitűnő szállást találtunk Gergelyiugornyán. A Katalin vendégház hat felnőtt és három gyerek részére ideális. Nemcsak a felnőttek részére volt külön zuhanyzós szoba, hanem a három gyereknek külön kis kuckó állt rendelkezésre, ahol úgy tudtak aludni, hogy nem zavartuk őket a későig tartó világmegváltó beszélgetésekkel.
A fedett kerti kiülő még a szemerkélő esőben is kellemessé tette a sült szalonna leöblítését. És a háziasszony! Mintha ezer éve ismertük volna egymást! Nem tudtunk olyat kérni tőle, hogy ne teljesítette volna azonnal.
Lóra! A 300 km vezetés után nincs jobb, mint kimenni a zöldbe, és tekerni, tekerni. Fel a gátra, és irány az ég alja! Ragyogó napsütés, reménykedünk, hogy holnap is kisüt a napocska.
Szombat reggelre tutajos Tisza túrát szerveztem. A Fetivizig kikötőjéből indultunk.
Ha ránézel a képre, nem is jut eszedbe, hogy ez a tutaj. Az ülések kerti padok, csak a végén lévő kis motor az, ami egyáltalán jelzi, hogy ez úszni fog. Ám ahogy elindultunk, úgy siklott a vízen, hogy alig akartam elhinni. A Tiszán tudnak vízi járművet építeni. Eszembe jutott a gyerekkorom. A halász bácsi, hajnalban, amikor a varsákból kiszedte a kövér halakat, megengedte, hogy evezzek a ladikjával. Olyan kis evező mozdulatokkal lehetett előre hajtani, hogy hang se hallatszott.
A magas vízállás miatt az Öreg Túr torkolatát csak a sötétebb víz szemléltette.
Balra a Szerelmesek szigete. Régen, ha a párok találkozni akartak, áteveztek, és nem kellett félni a kíváncsi tekintetektől.
Talán a víz felé hajló ágak is itt adtak randevút egymásnak?
A Szamos vízállása most olyan magas, hogy a Panyolai pálinkafőzőbe tervezett látogatásunk kútba esett, mert az olcsvai komp nem üzemelt. Sebaj, azért finom pálinkákhoz itt is hozzá lehet jutni.
A kapitány a vízügy munkatársa, aki a megáradt folyón részt vesz a szennyező anyagok, főleg a pet palackok vízből való eltávolításában. Megdöbbentő, hogy a román és ukrán falvakból milyen mennyiségű szemetet hoz le a víz.
Dél körül a Hunor szálló éttermébe mentünk. Úgy érzem, még nem voltak teljesen felkészülve a nyitásra. Az ételek enyhén szólva nem voltak kimagasló minőségűek. A gyerekek is csalódottak voltak, mert a vadászati kiállításuk sem látogatható átalakítás miatt. A pandémia idején ezek szerint nem volt rá se idő, se kapacitás?
Gyerekekkel biciklizni igazán ideális ez a környék. A védő töltések le vannak betonozva, így a 4, 5, 6 éves sporttársak is teljes biztonsággal közlekedhettek velünk. Hoppá! Azért néha ilyen is előfordult.
És jött a nap fénypontja. Háziasszonyunk 80 éves édesanyja igazi szabolcsi töltött káposztát főzött nekünk. Falatnyi gombócok, vagy rizses, vagy kukoricás töltelékkel. Mennyei! Mire eszembe jutott lefotózni, már a fele elfogyott. Sajnálom. Legközelebb időben gondolok Rátok!
Ismét borús, esős napra ébredtünk. Nem mertünk hosszabb útra gyerekekkel elindulni, így ők a "Movie Planet" vidámparkba mentek.
Volt minden. Hullámvasút, körhinta, papagáj show. Egy olasz család üzemelteti. Kedves, szívélyes emberek. A bejáratnál mosolyogva fogadják a vendégeket. Még valami. Egy összeget kell befizetni, és attól kezdve arra ülhetsz fel, amire akarsz. A felnőttek is kipróbáltak sok mindent, és legalább olyan jól szórakoztak, mint a kicsik.
Mi esőkabátokkal felszerelve Tákos felé indultunk. Az út is, a táj is ragyogó volt. Az esős napok után olyan zöld minden, hogy az ember szeme belekáprázik.
Mezítlábas Notre Dame-ként emlegetik a templomot. Mária Terézia nem engedett kőből és téglából a reformátusoknak imaházat építeni. Így a hívek megépítették maguknak paticsból. Malomköveken nyugszik a fa szerkezet, melyet vesszőfonattal kötöttek össze, majd agyagos sárral tapasztották.
Tartozom egy vallomással. Irigy vagyok. Irigylem Asztalos Lándor Ferencet, akinek egyszerű mesterember létére sikerült olyat alkotni, amit még több, mint 250 év után is csodálnak.
A tájházban egy egykori falubíró házába tekinthettünk be ahol szőttesek, bútorok, használati edények a régi világot idézik. Sem a jobb, sem a bal zsebe sem volt kiállítva.
Csaroda Árpád kori temploma azért is érdekes, mert nem építettek hozzá az idők során, most sem nagyobb, mint építésekor volt. Régen megyeszékhelyként működött a falu. A XIV. században a megyegyűléseket itt tartották a faluban.
Nemhiába a "mosolygó szentek temploma." János, Kozma , Damján, Péter, Pál és Heléna szentek a kor divatjának teljesen ellentmondva kedves, mosolygós arccal tekintenek le ránk.
A remekbe készült, csipkésre faragott csigás szószék a barokk korban, 1777-ben készült el. Bár református hagyomány szerint a freskókat lemeszelték, a szószék korona pazar kidolgozású.
Az időjárás a bolondját járatta velünk. Az utolsó nap, amikor már indulni kellett haza, ismét a legkedvesebb arcát mutatta felénk. A tiszaszalkai szivattyútelep mellett elhaladva még egy nagy tekerés a gáton, és nem volt mese, beülés a kocsiba, és a három napos ünnep után a kötelező dugóban araszolva szerencsésen haza értünk.
Ezen a tájon szólóban is érdemes elindulni bringázni, mert senki sem marad egyedül.
Értékelés:
Bringás szempontból ideális, főleg családoknak. Biztonságos utak a töltéseken, nincs emelkedő, aszfaltozott utak mindenütt. Kedves, vendégszerető emberek akár a magánéletben, akár a hivatalos helyeken. Ajánlom.
