2021. március 30., kedd

ZEMPLÉN, FŰZÉR, HOLLÓHÁZA


 Szervusztok!

Hip, hip hurrááá! Vége a rossz időnek! Ha a Covid miatt korlátok közt élünk is, legalább az idő jó,  nincs akadálya a tekergésnek. Kezdem az elején: 

 


Tél végén már be voltam sózva, meg a borunk is elfogyott. Elengedhetetlen szükségét éreztem, hogy leautózzunk Tállyára a készleteket feltölteni. Ha vidéken vagyunk, mindig érdeklődünk, hogy valami otthon készült finomság, vagy olyan, arra a helyre jellemző étel, vagy ital nincs-e véletlenül. Mindig van, itt is volt. A szomszéd faluban, Rátkán olyan különlegesen pácolják a szalonnát, hogy a bőre is olyan puha, mint maga a szalonna. Meg kellett kóstolni. Hát tényleg. Különleges ízvilág, és puha, mint a vaj. Ebből betáraztunk. Feleségem rákérdezett, hogy Húsvétra sonka nem lenne-e. Akkor nem volt, de felajánlották, hogy félretesznek. Eljött az idő. Lemondjuk? Dehogy! Menjünk érte! 

 




 

Hajnalban keltünk, bringák az autóra, indulás! 10 körül már Rátkán voltunk. Nekem a szívem csücske Zemplén, jól is ismerem. Hogy miért? Elsősorban azért, mert szerintem hazánk egyik  legszebb tájaival megáldott megyéje. Még érintetlen, így természetes varázsában csodálhatjuk. Népessége viszont színes, falunként változó. Rátkára például  a XVIII. században német családok települtek be. Hagyományaikat ma is őrzik. 


 

Füzér volt az úti cél. Elértük a falut, jól emlékeztem. A várba föltekerni számunkra esélytelen. Turista mondás szerint:"Várat alulról, templomot kívülről, kocsmát belülről!"

 


  Ennek megfelelően szép lejtős bicikliúton elindultunk Fűzérkomlós irányába. Ragyogott a táj a szél fújt, a nap sütött, de meglehetősen hűvös volt. Egész idő  alatt hol izzadtunk, hol meg fáztunk.

 



 

 Az út mellett patakocska csörgedezett, a víz csillámokat szórt megtörve a tél itt hagyott szürkeségét. A növényzet ugrásra készen. A tavasz illata belengte az egész tájat. 




 

A szomszéd falu Hollóháza, nézzük meg! Sajnos a nagy múltú porcelángyár tulajdonosváltás miatt csekély létszámmal üzemel, minden zárva. Kérdeztük: Az itt dolgozó szakemberekkel mi lett? Szlovákiába járnak át dolgozni. Megdöbbentő! 

 


Legalább egy kisbolt nyitva volt, mondom, vegyünk kenyeret. Az már elfogyott, de volt egy perec és keksz, éhen nem maradtunk.

 


Hátra arc, nézzük meg, mi van Filkeházán! Ruszin és szlovák népesség lakja, görögkatolikus vallásúak, a falu végén megtaláltuk a templomot. Hogy közelebbről megnézzük, körbe kellett menni. 

Visszamenni kár lett volna, és olyan szépen sütött a nap! Jó úton megérkezzünk Fűtérkajatára. Ugye ilyen faluról még ti sem hallottatok? Mi sem, utána néztem, elmagyarosodott református szlovák népesség lakja. És zsákfalu! Vagy tekerjünk vissza? Soha! 

 


 

Ajánlották, van itt a temető mellett egy nem túl jó bicikliút. Hát, volt itt minden. Gödör, murva leszórva, plusz kövek, mit az öklöm. Néha a gumim úgy kipattintotta őket, hogy szerencse, hogy senkit sem talált el. Túléltük, de imádkoztam, hogy nehogy defektet kapjunk. Nem hiányzott volna egy szerelés. 

 Pusztafalu végébe érkeztünk. A műútra balra kell kanyarodni, majd a domb alján jobbra és egy kátyús, de bringával kerülgetve egészen járható út vezetett Fűzérre. 

 

 

Árpád-kori település, anno Perényi birtok volt. A koronaőrt, aki Szapolyai koronázása után itt rejtette el a koronát, a hálás utókor egy mellszobor formájában örökítette meg. Szemben a boltban legalább egy kávét kaptunk műanyag pohárban, de kint megívva legalább egy kicsit felfrissített. 

30 km hegyen-völgyön keresztül. Nem is rossz. Tekerés után a meleg autóban csücsülni még relaxálásnak is jó. Hazáig autópálya, lepakolás,és végre megérdemelt pihenés. 


Ez a bejegyzésem egy kicsit furcsára sikeredett. Nagyon jót kirándultunk, gyönyörű tájakon jártunk, de  kicsit tömény volt. Templomok, tájházak, éttermek, szálláshelyek minden zárva. 500 km-t autózni, plusz tekerni,  mindezt egy napba sűríteni, kicsit sok. A nyitás után száguldunk megállíthatatlanul!

 


1 megjegyzés: