ESZTERGOM, KOMÁROM, NYERGESÚJFALU, NESZMÉLY

 Szervusztok!

Hát, ez a bringás szezon valahogy nagyon lassan jött el. Már több, mint egy hónappal ezelőtt kimerészkedtünk. Fáztunk. Március 15.-re volt szállásfoglalásunk, amit lemondtunk, mert nem akartunk ráfagyni a biciklire. No. Most lett az igazi szép idő, fantázia beindult, lehet "ottalvós" bulit szervezni. A kocsit letettük Esztergomban, és elindultunk. 

 

 

 

 

Navigációból rögtön elbuktam. A körforgalomból egyel később kanyarodtunk ki, úgyhogy a repülőtér mellett mentünk el, rossz irányba. Nem baj, van egy földút, majd rövidítünk. Mindig beleesem ebbe a csapdába. Egyre keskenyebb lett, majd a végét beszántották. Heves küzdelem után a szántáson jutottunk ki a 11-es útra. A végétől  indul a kerékpárút. De hol? Egy olyan keskeny földút megy rá, hogy nem gondolná az ember. Ha nem látok guminyomokat, ezt is eltévesztem.

 

 

 

 Alig mentünk pár kilométert, elérünk egy szép kis horgásztóhoz. A partján faház és két sátor. Az egyikre kiírták "Műjégpálya". Ehelyett diszkó üzemel itt éjszakánként. A másik viszont esküvői helyszín. Diszkózzunk? Esküdjünk? Horgásszunk? Inkább menjünk tovább!

 Nyergesújfaluig tart a jó világ, onnan a főúton kell tekerni. Az autók hol két méterre, hol húsz centire húznak el mellettünk. Néhol akad egy-egy keskeny betonsáv, ahova le lehet húzódni, de az olyan töredezett, hogy minden porcikánkat szétrázza.

 

 

Elhagyva a nyergesújfalui ipari parkot kicsit enyhült a forgalom, meg sem álltunk a városközpontban lévő plébániatemplomig.

 

 

 

  A középkori templomot Mária Terézia építtette újjá. A plébániaházat a szaléziek, majd az angol-kisasszonyok működtették. Bemenni nem tudtunk, de az üvegen keresztül egész jól belátni a szakrális teret. Gazdagon díszített barokk templom, kár, hogy nem tudtuk körbejárni. 

 

 

 

Sajnos minden alternatív útvonal elfogyott, kénytelenek voltunk a főúton tekerni. Egészen Neszmély határáig. Már több helyen láttam a Zöld Kakas fogadó reklámját. Nem bírtunk tovább menni. Képzett sporttársaim ezt frissítésnek hívják, én Unikumnak, velővel töltött bordának, és sportfröccsnek. Finom volt, megfizethető, úgyhogy ajánlom. 

 

 

Az irodalmi műveltségem pallérozását a nejem igen csak a szívén viseli. A dunaalmási Lilla emlékházat vétek lett volna kihagyni. Ezen a helyen állt Vajda Júlia háza, ahol haláláig élt. Az eredeti épületből csak két tégla maradt.  Zárva volt, de a kedves gondnoknő nyitvatartási időn kívül beengedett. 

 

Egymás mellett volt kitéve Csokonai és Lilla arcképe. Szegény Mihály! A Teremtő nem ajándékozta meg a férfiszépség erényével.  Az úrhölgy inkább hozzáment a Lévai István nevű gazdag kereskedőhöz. 

 

 Felszuszogtunk a sírhoz is, ahol a múzsa nyugodott második férje mellet állítólag a Csokonai versekkel egy koporsóba temetve. Út közben a nejem vizsgáztatott. A Reményhez című verset kellett elmondanom. A szónoklatomat kegyelem kettessel átengedte. Büszke vagyok. Bringázás közben szavalni kevesen képesek.

Dunaalmást kicsit elhagyva megálltunk kávézni. Szemben vursli szerűség, az ifjúság szórakoztatására. Előtte tábla hőforrást jelez. Próbáltuk megkeresni, nem találtuk. Viszont az öreg malomhoz vezető lezárt út impozáns platánok közt vezet.

Komárom előtt épül a bringaút. Szép, sima aszfalt, de a Dunapartot elkerüli. Kár, mert ott menni igazán szép lenne. Ehelyett a búzatáblák mentén kanyarog a meglehetősen unalmas út.

Az utolsó etap volt a legnehezebb. Komárom tábla után sehol a városközpont. Szőny városrész nem akart elfogyni. Csak tekertünk, tekertünk. Az út végére már lógott a nyelvem a fáradságtól. Egy dolog lebegett a szemem előtt. A másik oldalon vár ránk egy jó sztrapacska, utána egy korsó jéghideg sör.

 

 

 A Vasmacska panzióban foglaltunk szállást. A szívélyes, jó kedélyű tulajdonosnő fogadott. Tiszta, egyszerűen berendezett, viszonylag tágas szobát kaptunk, ami teljesen megfelelt az igényeinknek. Plusz a lehetőség, hogy az előtérbe behozhatjuk a bicikliket. Gyorsan ledobáltuk a cuccainkat, és indultunk a város határon túli szebbik felébe a hídon túl.

 

 

Ott ért a csalódás. A sétáló utcán, ahol annyira szerettünk bámészkodni, aminek száz év előtti hangulata van, kirakodó vásár volt. Olyan tömeg, hogy mozdulni se lehetett. Megkíséreltük az áthaladást, még félútig sem értünk, feladtuk. Az áhított sztrapacska ugrott.

 

 

  Az út második fele óta hitegettem a feleségem, hogy fagyizunk. Láttunk egy cukrászdát. Odamentünk, kérünk szépen fagyit. Hát az öntudatos tót lány nem igyekezett megérteni, hogy mit is szeretnénk. Nos, Jókai városában nekem rosszhiszeműen senki ne proszimozzon. - Fagyi se lett. 

Mit volt mit tenni, visszatekertünk a hídon, a Teskoban vettünk vacsorát, meg sört.  A szállásra éve beájultunk az ágyba, olyan gyorsan elaludtunk, hogy még a sört is elfelejtettem meginni. A 64 kilométer megtette hatását.

Az út hazafelé se lett rövidebb. Egy dolog hiányzott. A Monostori erőd megtekintése. Mivel ígéretet tettem egy nagyon jó barátomnak, hogy együtt nézzük meg, így ezt későbbre halasztottuk. 

 Ha értékelni szeretném a túrát: a gyönyörű időben jól esett tekerni. Hiszem, ha meglesz végig a kerékpárút, nagyobb öröm lesz ez az útvonal. 

CIPRUS

Szervusztok!

Most  egy repülős utunkról tudósítalak Benneteket. Ebben az október vége környéki időszakban, ha az embernek van egy hét szabadsága, nagyon megfontolandó, hogy merre induljon. Ha északra indulunk, nagy esélyünk van rá, hogy kifogunk egy hűvös, esős időt. Ilyenkor még a sípályákon is legfeljebb csak a tavalyi havat találjuk. Nem volt más választásom, délre, Ciprusra szerveztem a kirándulást. 

 

 

Hajnalok hajnalán indultunk, a kocsit a vecsési FAP parkolóban hagytuk, onnan kisbusszal vittek ki az indulási oldalra a legnagyobb megelégedésünkre. 

 

 

 Wizz Airrel repültünk. A fapados jelző felértékelés a leharcolt, zsúfolt utastérre, a kétes tisztaságú vécére, a beszállás mikéntjére, a pitiáner lehúzás mértékére. Ráadásul egy 40x30x20 cm-es kézipoggyász lehetett a teljes úti csomagunk, vagy olyan felárat kellett volna fizetnünk, hogy annak feléért kint mindent megvásárolhattunk. Külön táska híján minden iratom, szemüvegem a dzsekim zsebében utazott.

 

 

Larnakába érkezéskor 28 fokos meleg fogadott, a fülünkről is csorgott a víz. Dzsekiben, pulcsiban voltam, ahogy 7 fokból eljöttünk.  Betereltek bennünket egy ideiglenes Covid teszt állomásra, ahol még az orrunkba, és a torkunkba is beletúrtak. Megváltás volt a bérelt autóba bedobálni a felesleges göncöket.

Bölcs előrelátással reptéri kölcsönzőből béreltünk autót. A SIXT- re esett a választás, ők ajánlották a legjobb árat, és a teljes casco mellett a legkisebb letétet. Délies lazasággal adták át és vették vissza a jobb kormányos Golfot. Feltűnő, piros rendszámmal különböztetik meg a bérautókat, hiszen elsőre nehéz megszokni a bal oldali közlekedést, nem kis mutatvány a jobbra nagy ívben, balra kis ívben való kanyarodás. Utunk során nem egyszer találkoztunk riadt szemű bérlőtársakkal, akik a megszokott módon jobbra tartva, a forgalommal szembe jöttek, majd egy fénykürt villanásra észbe kaptak.

 

Páfosz volt a cél. Kisebb, és hangulatosabb város, mint Larnaka. És egyáltalán: hova, ha nem Afrodíté városába? 

Az Adamou Gardens apartmanházra esett a választás. Nem csalódtunk.

 

 

 Másfél óra autózás után megérkeztünk. A recepciós kedves mosollyal közölte, hogy házrészt kapunk apartman helyett ráfizetés nélkül. Rögtön elszállt minden fáradságunk és rosszkedvünk. A medencék már a látványukkal is felfrissítettek.

--x--

A városnézés programok zömmel délutánra maradtak, mert az októberi napsütést, a tengert nem kihasználni vétek lett volna. A tengerpart hangulata előhozta az előző nyaralásaink emlékeit, már a tenger illata is garantálta a flow érzést.

Szeretek elbámészkodni a kikötőkben. Minden hajó más történet. Legyen az halászbárka, vagy a legdrágább yacht, mindnek megvan a maga története.

Itt békésen megfértek egymás mellett a civil és a fegyveres testületek hajói, segítenek egymásnak a kikötésben, a tenger elhozza a békét és barátságot a legkülönfélébb emberek között is.

Hogy a kis szürke motorost Kárpátiának hívják, annak külön örültem. 

A kikötői sétányt az erőd zárja. Ágyúgolyók nyomai a falon, sokat megélt épület. Bizánci időben épült, az idők során többször lerombolták,  újjáépítették. Hivatalos pályafutását börtönként fejezte be, jelenleg múzeum.

 

Pár lépésre a tengerparti sétánytól templomot, körülötte romokat találtunk. Az Agia Kiryaki Chrysopolitissa templom a 13.században épült.

 Később hatalmasra bővítették, majd minden az enyészeté lett. Az eredeti kis templomot építették újjá.

Mentünk tovább a fény irányába. Az alkonyati, kora esti szürkületben reménykedtem, hogy sikerül használható fotót készíteni a Panagia templomról. A város felfedezése nem egy hetet, hanem sokkal többet igényelne. Nem tudsz a belvárosban olyan helyre sétálni, hogy ne lenne jó elbambulni percekre, sőt órákra .

--x--

A csapat hölgytagjai igen csak erősen kívánták, (s ennek félreérthetetlen jelét is adták,) hogy a Nissi Beach-et  feltétlenül látni szeretnék.

 

Bár több, mint egy órát autóztunk érte, megérte. Kristálytiszta, lassan mélyülő homokos partja ideális kisgyerekes családoknak. Akár a partról, napozás közben is szemmel tarthatod szeretett magzatodat.

 

Csodálatos színek, ragyogó napsütés. Nincs a kéknek olyan árnyalata, amit itt ne fordulna elő. 

Az, hogy a parkolás drága, megértem. Azt is, hogy a strandbüfé szinte megfizethetetlen, elfogadom. De azt, hogy egy zuhanyzásért fel kelljen menni a kocsihoz apró pénzért, azt már végképp nem tudom értelmezni.

 --x--

 

Egy felhősebb nap következett. Kimondott kiránduló idő. A Tróodos hegység felé vettük utunkat. Már az odavezető úton is leesett az állunk. Harsogó, buja zöld növényzet, ragyogó, tiszta kis falvak szegélyezték utunkat.

Egy völgyzáró gát mellett mentünk el. Szó, mi szó, itt is eltöltenék egy hetet.

Utunk első állomása a Kykkosz kolostor. Bizánci. A 11. század vége óta élnek itt szerzetesek. Isaiah, a csodatévő ciprusi remete itt gyógyította meg az uralkodó lányát egy gyógyíthatatlan betegségből. Jutalmul Theotokos (szűz Mária) ikonját kérte, s kapta meg a kolostor felépítéséhez jelentős anyagi hozzájárulás kíséretében.

 

A templom, az oltár, (ahol tilos fotózni) roskadozik az aranytól. Olyan hihetetlen a pompa és csillogás, hogy az embernek eláll a lélegzete. A folyosókon is a szentek és az angyalok csodatéteményei lettek ábrázolva. Egy-egy ilyen külső falikép, -ami számolatlanul található a kolostorban- értéke is felbecsülhetetlen.

 

Még az is említésre érdemes, hogy Makariosz érsek, Ciprus első  elnöke itt töltötte novinciusi éveit. Érdekes, és irigylésre méltó az a bensőséges, kézzel fogható kapcsolat, ami a szerzetesek és a hívők között külső szemlélő által is láthatóan létrejött. 

Olimbosz, Ciprus legmagasabb pontja. A fenti sípályákkal. Bementünk rövid nadrágban és pólóban az egyetlen hüttébe. Az öreg tulaj gyapjú pulcsiban, vastag nadrágban fogadott. Teáztunk és tovább álltunk. Hát, nem itt leszek a sípálya ördöge. 

Jellemző. A hegycsúcson, ahonnan érdemes lenne körülnézni, lezárt angol katonai támaszpont. No komment. 

--x--

 

Nem. Nem és nem. Nem lehet úgy elmenni Ciprusról, hogy ne néznénk meg, hogy hol emelkedett ki Afrodité a habokból.  Szép, gyönyörű a szikla, de én csak néhány kövér orosz turistát láttam a vízből kijönni. És abban sem vagyok biztos, hogy az istennő Kraszna Moszkva illatot árasztott volna elmosódott szemfestékkel. 

A távoli, bal oldali sziklát háromszor kell körbe úszni az örök szerelem és szépség érdekében. Kihagytam. Most már nincs esélyem.

--x--

Hazafelé egy hangulatos éttermet találtunk. Éhesek voltunk, mint a farkas. Próbáljuk ki a "meze" ebédet. Útikönyvek ajánlották, hogy óvatosan, mértékkel, lassan együnk, mert nagyon sok fogás van.  Mi viszont az első körnél már a különböző szószoknak se tudtunk ellenállni. És csak hozták, és hozták a tálakat. Megtömtük magunkat, mint a duda, és még volt hátra néhány húsétel. Hátra dőltünk, majdnem feladtuk. De... A Szíriuszról jöttünk. Hátrafelé nyilazunk. Csak nem fog ki rajtunk egy ciprusi ebéd? Büszkén jelentem, helyt álltunk.

--x--

Larnakába érve egy mediterrán város lüktetése fogadott. Bankok, csillogó üzletek, Burger King, forgalom.

A sétány végén erőd zárja el az utunkat. Innen kezdődik az óváros. Hétköznap este volt, de igencsak sokan sétáltak a környékén.
 

 

 Megkerülve először egy mecsetbe botlunk. A hívek egy oldalajtón át járnak ki-be. Nem zavartuk őket, mentünk tovább.

 

A szent Lázár templom volt az úticél. Sajnos későn értünk oda, minden ajtó zárva, így csak kívülről csodálhattuk meg az épületet.

Azaz nem minden ajtó. Az eklézsia üzlet várta vevőit. Több száz ikon az összes ortodox szentről, mind igényesen, régiesen festve és természetesen aranyozva.

--x--

Páfoszon lakunk, és még nem láttuk a Régészeti parkot. Tudtuk, hogy egy egész délelőttöt kell rá áldozni. Próbáltuk a legkevésbé meleg napot kiválasztani a romok megtekintésére.

 

 

Mekkora lehetett az a nemesi villa, amelynek egyik helyiségét ez a hatalmas mozaik díszítette? A 3.-5. században készülhetett. 

 

 

A fent látható boltív maradványok egy Saranta Colones (negyven oszlop) nevű erőd részét képezték. Nevét onnan kapta, hogy számos gránit oszlopot találtak a helyszínen.

 

Az odeon a háttérben a világítótoronnyal. Jelenleg is tartanak előadásokat benne.

--x--

 

Az északkeleti part csodáira is kíváncsiak voltunk. Megtaláltunk egy fantasztikus kis strandot, ami kemping is volt egyben. Poli Crysochous határában volt. El sem tudom képzelni, mi lehet jobb, mint  frissen facsart narancslevet szopogatva süttetni a hasunkat a tengerparton.

--x--

Eltelt a hét. Egy csodálatos naplementével még megajándékozott a tenger.

 Ta léme  stin Kypro! Viszontlátásra Ciprus!

Nagyon mozgalmas, kicsit zsúfolt volt ez az egy hét Cipruson. Sajnos kevés volt mindent bejárni, amit a sziget kínál. Vissza kell mennünk, mert Nikóziát még feltétlenül meg szeretnénk nézni.