Szervusztok!
Az első igazi nyári hétvégét ígérték. Igazi meleggel, napsütéssel, szélcsenddel. Már hajnalban figyeltem a redőny réseit, felkelt-e már a nap. Ébresztő, gyorsan feltenni a bringatartót, és máris indulás, hogy kikerüljük a reggeli csúcsot. Az autónk vidám duruzsolása, emlékeztet szegény öreg kutyánkra aki alig bírt már mozogni, de ha azt mondtuk, hogy sétálni megyünk, máris a kapunál termett.
Kaposvár, mert oda készültünk, alig ismert számunkra. A Zselicről olyan sok szépet hallottunk, hiba lenne nem körbekerekezni.
Első utunk mindig a Tourinform. A sétáló utcán, a főtéren át jutottunk el oda. azaz nem jutottunk, mert a főtéren rögtön megálltunk a székesegyházat fotózni. Hatalmas, neoromán templom, 22méteres szélességgel, 45.5 méteres hosszúsággal, 63 méter magas toronnyal az ország egyik legnagyobbja.
Szépségben a városháza sem marad el a templomtól. Ám elsősorban a felhők játéka vonzotta oda a gépem lencséjét.
A város rendezett, tiszta, parkok, virágágyak mindenütt. Ötletes, kedves zsánerszobrok majd' minden téren . Nem lehet úgy elmenni mellettük, hogy ne mosolyogjon az ember. A művészet elefántcsont- tornyában divat ezeket lesajnálni. Nekem tetszenek, s többre értékelem őket, mint azokat a formátlan, rajztudást és anatómiát elutasító, "mit tudok én csinálni"remekműveket, amik még ráadásul rondák is.
56-os emlékmű. A budapesti vaskefét de szívesen elcserélném ilyenre. Mindig van nálunk egy kis darab nemzeti színű szalag, rákötjük, emlékezvén a (családunkban is előforduló) hősökre.
Desedáig bőven sütött ránk az égi áldás. Tűző napon mentünk, az úton alig volt árnyék. Idén először sikerült böcsülettel megizzadnunk.
A hasonló nevű patakot völgyzáró gáttal duzzasztották fel, így lett a 8 km-es hosszával az ország leghosszabb mesterséges tava.
Hatalmas fák közé érkeztünk a homokos szabadstrandra. Az iskolákból csoportosan hozták ki a gyerekeket. Igazi szünidői hangulat, még a közös éneklés sem hiányzott.
A keleti oldalon végig árnyas fák között vitt az utunk.
Asszony fékez, megáll. Mi a csudát akar? Meglátott egy hatalmas békát. Megcsókolta. Hát, nem vált királyfivá! -Így megtartott.
Egy hídon keresztül érünk át a nyugati oldalra. Itt újra a végig tűző napon megyünk. Tekerünk, tekerünk a forróságban, hát itt egy kilátó. Lógó nyelvvel megmásszuk? Az egész tavat látni róla. De nincs fa, se árnyék, se felfrissülési lehetőség.
Szárazra tikkadva érkeztünk vissza a városba. A Texas Burgernél álltunk meg. Hely is volt az árnyékos teraszon, így legurult az első sportfröccs, majd a második. Nem lesz sok? Aztán a pincérlány egy kézilabda méretű hamburgert rakott elém. A következő kihívás ennek az elfogyasztása volt. Olyan finom volt, hogy az elcsomagolás szóba se jöhetett.
Ólom súlyú pocakkal mentünk tovább. A kultúra mindig utolér bennünket. Megtaláltuk a Csiky Gergely színházat. Az esti előadás Csehov lett volna. Nem tudtunk ráhangolódni. Az épület alagsori portálja mögött többek között egy kávézó is van, ami nemcsak műsoridő alatt van nyitva.
A színház mögötti rózsakert teljesen megfelelő díszlet Huszka Jenő Gül baba című operettjéhez. Kerestük Gül babát, vagy legalább a háremét, de nem találtuk.
Mit volt mit tenni, elindultunk Szenna irányába. Sajnos, míg a bekötő utat megtaláltuk, egy meglehetősen nagy forgalmú úton kellett kerülgetnünk az úthibákat.
A faluban lépten-nyomon meg kellett állni. A bringaút melletti szobrokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Aki itt nevelkedik, abba a nemzeti érzés bele van kódolva.
Szennán mini skanzent építettek. A környék megmentett régi paraszt portáit mutatják be. Benne kis templom található, ami ma is működik. Itt tartanak minden vasárnap istentiszteletet. 10-20 fős a rendszeres templomjáró hívek tábora.
Ha a lelkész esetleg olyan témát érint, ami nem köt le teljesen, van mit nézegetni. A faragások, a kazetták olyan míves műgonddal készültek, hogy bűn lenne nem megemlíteni alkotója, Nagyváthy János nevét.
Szerencsés időben érkeztünk. Az egyik pajtát éppen zsindelyezték. A rozsszalma felhordása igen sok munkát, szakértelmet igényel. Jó darabig el is bámészkodtunk.
A hölgyeknek külön megmutatták a konyhákat. Füstös konyhának nevezik őket, mert a házaknak nincs kéményük, a füst egy kis nyíláson át távozik. Így nem lehetett gond sem a húsok tartósítása, sem a kártevők távol tartása. Az asszony meg nem tűzről, hanem füstről pattant lehetett.
Megérkeztünk a Golf panzióba. Olcsó, tiszta szállás, pici szobákkal. Nekünk megfelelt, mert valahogy nem volt kedvünk több, mint 50 km letekerése után este táncra perdülni.
Másnap Zselic belseje volt a cél. Megint forgalmas kivezető út következett. Útbaigazítást kértem egy ottani biciklis fiatalembertől. Épp arra tartott a legalább húsz éves ócska biciklijével. Ajánlotta, hogy kövessük. Megindult. Úgy tekert, hogy alig bírtuk tartani a tempót. Kereszteződésnél a féke úgy recsegett, mintha mennydörgést hallottunk volna. Szóval leiskolázott bennünket, megvárt, majd száguldott tovább.
A kirándulás megtervezésekor felhívtam a Kassai völgy elérhetőségét. Be szerettünk volna menni, megnézni az istállót, a lovakat, s úgy egyáltalán körülnézni. Nem lehet, havonta egyszer van bemutató, így csak kerítésen keresztül volt módunk bepillantani a völgybe. Kívülről a rend, a tisztaság látszik, a növények, szabadon tartott állatok, ember együtt élésének olyan harmóniája, hogy még távolról is lenyűgöző volt. Legközelebbi kirándulásunk időpontját a bemutató időpontjához fogjuk igazítani.
Bádudvarnokon kéthetenként termelői piac van.
Vettünk cseresznyét, és a következő öt kilométeren nem győztük a magokat köpködni. Hátha kinő belőlük egy-egy cseresznyefa!
(Elveim ellenére kénytelen voltam műanyag szatyorba kérni, mert ott nem volt olyan táska, amit a kormányra akaszthattunk.)
Bányára érve teremtett lelket sem találtunk. Itt élsportolók, olimpikonok részére parcelláztak telkeket. A barátoméknak is van itt egy, meg is találtuk. A környezet, a kilátás csodálatos. Sajnos egy üveg vizet sem volt hol venni.
Zselickisfaludig térképen nem szereplő erdőgazdasági utakon hajtottunk. Még Bányán elmagyarázták, merre menjünk. A kihalt úton ember sehol, csak a csend, és madárcsicsergés kísérte utunkat. Már aggódtunk, nem tévesztettük-e el a letérőt, amikor szembe jött egy autó, akitől útbaigazítást lehet kérni. És tegnap még attól féltem, hogy rengetegen lesznek!
Ebédelni a hotel Kardosfa éttermében tudtunk. Sem a kiszolgálás, sem az étel nem volt a szálló színvonalának megfelelő.
Korán értünk a Csillagparkhoz. Csak 4-kor nyit hétvégén. Megint egy kilátó. Naná. Ez is lift nélkül. Hát bringázni, vagy mászni jöttünk? Mert fentről látszik a Balaton? Inkább odáig tekerek.
Az űrkutatás, csillagászat mindig érdekelt. Egy olyan embertől, aki erre tette fel az életét, sok érdekességet lehet megtudni, sokat lehet tanulni. Előadónk olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmünket, amit nem is feltételeztünk. Sok érdekességet tudtunk meg a Hubble űrteleszkópról, meteoritokról, bolygókról. Még sokáig hallgattuk volna, de sajnos jött a következő csoport. A covid utóhatása még nem múlt el. Sajnos a planetárium sem működött.
Ha nincs vírus helyzet, a nap megfigyelésére speciális távcsövet használnak. Mit nem adtam volna,ha belenézhetek, de fertőzésveszély miatt nem engedték. Így mit tehettünk, nyeregbe szálltunk, és megcéloztuk a szállást. A komputer 64 km-t mutatott. Az esti tánc ismét elmaradt.
A patcai csacsik a legjobban nevelt csacsik. Ahogy bámultam őket, sikerült behajtanom az árokba. Arcizmuk se rándult, ki se nevettek , amíg feltápászkodtam, az arisztokraták egykedvűségével eszegettek tovább.
Összességében nagyon szép kirándulást sikerült összehoznunk. Szép, érdekes helyeken jártunk. Dombra föl, dombról le. Vagy rutinos bringásoknak, vagy e-bicikliseknek ajánlom. Míg máshol tömeg van itt alig találkoztunk emberrel. Más, sokkal kevésbé szép, felkapott terepen egymásba ér a kerekünk. Érdemes az unalomig ismert kiránduló helyek helyett újakat felfedezni.
