KAPOSVÁR, ZSELIC

 

Szervusztok! 

Az első igazi nyári hétvégét ígérték. Igazi meleggel, napsütéssel, szélcsenddel. Már hajnalban figyeltem a redőny réseit, felkelt-e már a nap. Ébresztő, gyorsan feltenni a bringatartót, és máris indulás, hogy kikerüljük a reggeli csúcsot. Az autónk vidám duruzsolása, emlékeztet szegény öreg kutyánkra aki alig bírt már mozogni, de ha azt mondtuk, hogy sétálni megyünk, máris a kapunál termett.

 Kaposvár, mert oda készültünk, alig ismert számunkra. A Zselicről olyan sok szépet hallottunk, hiba lenne nem körbekerekezni. 

 

 Első utunk mindig a Tourinform. A sétáló utcán, a főtéren át jutottunk el oda. azaz nem jutottunk, mert a főtéren rögtön megálltunk a székesegyházat fotózni. Hatalmas, neoromán templom, 22méteres szélességgel, 45.5 méteres hosszúsággal, 63 méter magas toronnyal az ország egyik legnagyobbja. 

Szépségben a városháza sem marad el a templomtól. Ám elsősorban a felhők játéka vonzotta oda a gépem lencséjét.

 

A város rendezett, tiszta, parkok, virágágyak mindenütt. Ötletes, kedves zsánerszobrok majd' minden téren . Nem lehet úgy elmenni mellettük, hogy ne mosolyogjon az ember. A művészet elefántcsont- tornyában divat ezeket lesajnálni. Nekem tetszenek, s többre értékelem őket, mint azokat a formátlan, rajztudást és anatómiát elutasító, "mit tudok én csinálni"remekműveket, amik még ráadásul rondák is.

 

 

 

 

56-os emlékmű. A budapesti vaskefét de szívesen elcserélném ilyenre. Mindig van nálunk egy kis darab nemzeti színű szalag, rákötjük, emlékezvén a (családunkban is előforduló) hősökre.

 

  

 

Desedáig bőven sütött ránk az égi áldás. Tűző napon mentünk, az úton alig volt árnyék. Idén először sikerült böcsülettel megizzadnunk.
A hasonló nevű patakot völgyzáró gáttal duzzasztották fel, így lett a 8 km-es hosszával az ország leghosszabb mesterséges tava.

 

 

 

Hatalmas fák közé érkeztünk a homokos szabadstrandra. Az iskolákból csoportosan hozták ki a gyerekeket. Igazi szünidői hangulat, még a közös éneklés sem hiányzott. 

A keleti oldalon végig árnyas fák között vitt az utunk.

 

 

Asszony fékez, megáll. Mi a csudát akar? Meglátott egy hatalmas békát. Megcsókolta. Hát, nem vált királyfivá! -Így megtartott.

Egy hídon keresztül érünk át a nyugati oldalra. Itt újra a végig tűző napon megyünk. Tekerünk, tekerünk a forróságban, hát itt egy kilátó. Lógó nyelvvel megmásszuk? Az egész tavat látni róla. De nincs fa, se árnyék, se felfrissülési lehetőség.

 

 Szárazra tikkadva érkeztünk vissza a városba. A Texas Burgernél álltunk meg. Hely is volt az árnyékos teraszon, így legurult az első sportfröccs, majd a második. Nem lesz sok? Aztán a pincérlány egy kézilabda méretű hamburgert rakott elém. A következő kihívás ennek az elfogyasztása volt. Olyan finom volt, hogy az elcsomagolás szóba se jöhetett.

 

 

Ólom súlyú pocakkal mentünk tovább. A kultúra mindig utolér bennünket. Megtaláltuk a Csiky Gergely színházat. Az esti előadás Csehov lett volna. Nem tudtunk ráhangolódni. Az épület alagsori portálja mögött többek között egy kávézó is van, ami nemcsak műsoridő alatt van nyitva.

 

 

 

A színház  mögötti rózsakert teljesen megfelelő díszlet Huszka Jenő Gül baba című operettjéhez. Kerestük Gül babát, vagy legalább a háremét, de nem találtuk.

 

 

 

Mit volt mit tenni, elindultunk  Szenna irányába. Sajnos, míg a bekötő utat megtaláltuk, egy meglehetősen nagy forgalmú úton kellett kerülgetnünk az úthibákat.

 

 A faluban lépten-nyomon meg kellett állni. A bringaút melletti szobrokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.  Aki itt nevelkedik, abba a nemzeti érzés bele van kódolva.

Szennán mini skanzent építettek. A környék megmentett régi paraszt portáit mutatják be. Benne kis templom található, ami ma is működik. Itt tartanak minden vasárnap istentiszteletet. 10-20 fős a rendszeres templomjáró hívek tábora.

 

 

 

 

 

Ha a lelkész esetleg olyan témát érint, ami nem köt le teljesen, van mit nézegetni. A faragások, a kazetták olyan míves műgonddal készültek, hogy bűn lenne nem megemlíteni alkotója, Nagyváthy János nevét.

 Szerencsés időben érkeztünk. Az egyik pajtát éppen zsindelyezték. A rozsszalma felhordása igen sok munkát, szakértelmet igényel. Jó darabig el is bámészkodtunk.

 A hölgyeknek külön megmutatták a konyhákat. Füstös konyhának nevezik őket, mert a házaknak nincs kéményük, a füst egy kis nyíláson át távozik. Így nem lehetett gond sem a húsok tartósítása, sem a kártevők távol tartása. Az asszony meg nem tűzről, hanem füstről pattant lehetett.

 

 Megérkeztünk a Golf panzióba. Olcsó, tiszta szállás, pici szobákkal. Nekünk megfelelt, mert valahogy nem volt kedvünk több, mint 50 km letekerése után este táncra perdülni.

Másnap Zselic belseje volt a cél. Megint forgalmas kivezető út következett. Útbaigazítást kértem egy ottani biciklis fiatalembertől. Épp arra tartott a legalább húsz éves ócska biciklijével. Ajánlotta, hogy kövessük. Megindult. Úgy tekert, hogy alig bírtuk tartani a tempót. Kereszteződésnél a féke úgy recsegett, mintha mennydörgést hallottunk volna. Szóval leiskolázott bennünket, megvárt, majd száguldott tovább.

 A kirándulás megtervezésekor felhívtam a Kassai völgy elérhetőségét. Be szerettünk volna menni, megnézni az istállót, a lovakat, s úgy egyáltalán körülnézni. Nem lehet, havonta egyszer van bemutató, így csak kerítésen keresztül volt módunk bepillantani a völgybe. Kívülről a rend, a tisztaság látszik, a növények, szabadon tartott állatok, ember együtt élésének olyan harmóniája, hogy még távolról is lenyűgöző volt. Legközelebbi kirándulásunk időpontját a bemutató időpontjához fogjuk igazítani.

 

Bádudvarnokon kéthetenként termelői piac van.

Vettünk cseresznyét, és a következő öt kilométeren nem győztük a magokat köpködni. Hátha kinő belőlük egy-egy cseresznyefa!

(Elveim ellenére kénytelen voltam műanyag szatyorba kérni, mert ott nem volt olyan táska, amit a kormányra akaszthattunk.)

 

Bányára érve teremtett lelket sem találtunk. Itt élsportolók, olimpikonok részére parcelláztak telkeket. A barátoméknak is van itt egy, meg is találtuk. A környezet, a kilátás csodálatos. Sajnos egy üveg vizet sem volt hol venni.

Zselickisfaludig térképen nem szereplő erdőgazdasági utakon hajtottunk. Még Bányán elmagyarázták, merre menjünk. A kihalt úton ember sehol, csak a csend, és madárcsicsergés kísérte utunkat. Már aggódtunk, nem tévesztettük-e el a letérőt, amikor szembe jött egy autó, akitől útbaigazítást lehet kérni. És tegnap még attól féltem, hogy rengetegen lesznek!

Ebédelni a hotel Kardosfa éttermében tudtunk.  Sem a kiszolgálás, sem az étel nem volt a szálló színvonalának megfelelő.

Korán értünk a Csillagparkhoz. Csak 4-kor nyit hétvégén. Megint egy kilátó. Naná. Ez is lift nélkül. Hát bringázni, vagy mászni jöttünk? Mert fentről látszik a Balaton? Inkább odáig tekerek.

 Az űrkutatás, csillagászat mindig érdekelt. Egy olyan embertől, aki erre tette fel az életét, sok érdekességet lehet megtudni, sokat lehet tanulni. Előadónk olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmünket, amit nem is feltételeztünk. Sok érdekességet tudtunk meg a Hubble űrteleszkópról, meteoritokról, bolygókról. Még sokáig hallgattuk volna, de sajnos jött a következő csoport. A covid utóhatása még nem múlt el. Sajnos a planetárium sem működött.

 

 Ha nincs vírus helyzet, a nap megfigyelésére speciális távcsövet használnak. Mit nem adtam volna,ha belenézhetek, de fertőzésveszély miatt nem engedték. Így mit tehettünk, nyeregbe szálltunk, és megcéloztuk a szállást. A komputer 64 km-t mutatott. Az esti tánc ismét elmaradt. 

A patcai csacsik a legjobban nevelt csacsik. Ahogy bámultam őket, sikerült behajtanom az árokba. Arcizmuk se rándult, ki se nevettek , amíg feltápászkodtam, az arisztokraták egykedvűségével eszegettek tovább.

 

 Összességében nagyon szép kirándulást sikerült összehoznunk. Szép, érdekes helyeken jártunk. Dombra föl, dombról le. Vagy rutinos bringásoknak, vagy e-bicikliseknek ajánlom. Míg máshol tömeg van itt alig találkoztunk emberrel. Más, sokkal kevésbé szép, felkapott terepen egymásba ér a kerekünk. Érdemes az unalomig ismert kiránduló helyek helyett újakat felfedezni.

BEREG, VÁSÁROSNAMÉNY,TÁKOS, CSARODA

Szervusztok!

 

A korlátozások zöme megszűnt, oltási igazolvánnyal majdnem teljesen visszakaptuk a régi életünket. Végre mehetünk, ehetünk, alhatunk a saját lakásunkon kívül. Jött a Pünkösd, három nap egyben, hozzávettük a pénteket, így már négy, ez már majdnem egy nyaralás. Nyaralás? Nem, inkább őszölés.

 

 

 

 

 

Sikerült kifognunk egy hűvös, esős időt, amit csak a lelkesedés és az itt élők szívélyessége, vendégszeretete enyhített. Sokat csavargunk az országban, ám az itteni Tourinform munkája kimagaslik a máshol tapasztaltakhoz képest. 

Ne felejtsem! Hideg ellen a "nemtudom szilva" párlata a leghatásosabb gyógyszer!  A szabad téren töltött estéken kiválóan átsegített a didergésen.

 

Kitűnő szállást találtunk Gergelyiugornyán. A Katalin vendégház hat felnőtt és három gyerek részére ideális. Nemcsak a felnőttek részére volt külön zuhanyzós szoba, hanem a három gyereknek külön kis kuckó állt rendelkezésre, ahol úgy tudtak aludni, hogy nem zavartuk őket a későig tartó világmegváltó beszélgetésekkel.

 

 

 

 

 A fedett kerti kiülő még a szemerkélő esőben is kellemessé tette a sült szalonna leöblítését. És a háziasszony! Mintha ezer éve ismertük volna egymást! Nem tudtunk olyat kérni tőle, hogy ne teljesítette volna azonnal.

 

 

Lóra! A 300 km vezetés után nincs jobb, mint kimenni a zöldbe, és tekerni, tekerni. Fel a gátra, és irány az ég alja! Ragyogó napsütés, reménykedünk, hogy holnap is kisüt a napocska.

Szombat reggelre tutajos Tisza túrát szerveztem. A Fetivizig kikötőjéből indultunk.

 

 

 

Ha ránézel a képre, nem is jut eszedbe, hogy ez a tutaj. Az ülések kerti padok, csak a végén lévő kis motor az, ami egyáltalán jelzi, hogy ez úszni fog.  Ám ahogy elindultunk, úgy siklott a vízen, hogy alig akartam elhinni. A Tiszán tudnak vízi járművet építeni. Eszembe jutott a gyerekkorom. A halász bácsi, hajnalban, amikor a varsákból kiszedte a kövér halakat, megengedte, hogy evezzek a ladikjával. Olyan kis evező mozdulatokkal lehetett előre hajtani, hogy hang se hallatszott.

 

 

 

 

A magas  vízállás miatt az Öreg Túr torkolatát csak a sötétebb víz szemléltette.

 

 

 

Balra a Szerelmesek szigete. Régen, ha a párok találkozni akartak, áteveztek, és nem kellett félni a kíváncsi tekintetektől.

 

 

 

Talán a víz felé hajló ágak is itt adtak randevút egymásnak?

 

A Szamos vízállása most olyan magas, hogy a Panyolai pálinkafőzőbe tervezett látogatásunk kútba esett, mert az olcsvai komp nem üzemelt. Sebaj, azért finom pálinkákhoz itt is hozzá lehet jutni.

 

 

A kapitány a vízügy munkatársa, aki a megáradt folyón részt vesz a szennyező anyagok, főleg a pet palackok vízből való eltávolításában. Megdöbbentő, hogy a román és ukrán falvakból milyen mennyiségű szemetet hoz le a víz. 

Dél körül a Hunor szálló éttermébe mentünk. Úgy érzem, még nem voltak teljesen felkészülve a nyitásra. Az ételek enyhén szólva nem voltak kimagasló minőségűek. A gyerekek is csalódottak voltak, mert a vadászati kiállításuk sem látogatható átalakítás miatt. A pandémia idején ezek szerint nem volt rá se idő, se kapacitás?

 

 

 

 

Gyerekekkel biciklizni igazán ideális ez a környék. A védő töltések le vannak betonozva, így a 4, 5, 6 éves sporttársak is teljes biztonsággal közlekedhettek velünk. Hoppá! Azért néha ilyen is előfordult.

És jött a nap fénypontja. Háziasszonyunk 80 éves édesanyja igazi szabolcsi töltött káposztát főzött nekünk.  Falatnyi gombócok, vagy rizses, vagy kukoricás töltelékkel. Mennyei! Mire eszembe jutott lefotózni, már a fele elfogyott. Sajnálom. Legközelebb időben gondolok Rátok!

 

 

 

 

 

Ismét borús, esős napra ébredtünk. Nem mertünk hosszabb útra gyerekekkel elindulni, így ők a "Movie Planet" vidámparkba mentek. 

 

 

Volt minden. Hullámvasút, körhinta, papagáj show. Egy olasz család üzemelteti. Kedves, szívélyes emberek. A bejáratnál mosolyogva fogadják a vendégeket. Még valami.  Egy összeget kell befizetni, és attól kezdve arra ülhetsz fel, amire akarsz. A felnőttek is kipróbáltak sok mindent, és legalább olyan jól szórakoztak, mint a kicsik.

 

 

 

 

 

Mi esőkabátokkal felszerelve Tákos felé indultunk. Az út is, a táj is ragyogó volt. Az esős napok után olyan zöld minden, hogy az ember szeme belekáprázik.   

 

 

 

 

Mezítlábas Notre Dame-ként emlegetik a templomot. Mária Terézia nem engedett kőből és téglából a reformátusoknak imaházat építeni. Így a hívek megépítették maguknak paticsból. Malomköveken nyugszik a fa szerkezet, melyet vesszőfonattal kötöttek össze, majd agyagos sárral tapasztották.

Tartozom egy vallomással. Irigy vagyok. Irigylem Asztalos Lándor Ferencet, akinek egyszerű mesterember létére sikerült olyat alkotni, amit még több, mint 250 év után is csodálnak.

A tájházban egy egykori falubíró házába tekinthettünk be ahol szőttesek, bútorok, használati edények a régi világot idézik. Sem a jobb, sem a bal zsebe sem volt kiállítva.

Csaroda Árpád kori temploma azért is érdekes, mert nem építettek hozzá az idők során, most sem nagyobb, mint építésekor volt. Régen megyeszékhelyként működött a falu. A XIV. században a megyegyűléseket itt tartották a faluban.

Nemhiába a "mosolygó szentek temploma." János, Kozma , Damján, Péter, Pál és Heléna szentek a kor divatjának teljesen ellentmondva kedves, mosolygós arccal tekintenek le ránk. 

 A remekbe készült, csipkésre faragott csigás szószék a barokk korban, 1777-ben készült el. Bár református hagyomány szerint a freskókat lemeszelték, a szószék korona pazar kidolgozású.

Az időjárás a bolondját járatta velünk. Az utolsó nap, amikor már indulni kellett haza, ismét a legkedvesebb arcát mutatta felénk. A tiszaszalkai szivattyútelep mellett elhaladva még egy nagy tekerés a gáton, és nem volt mese, beülés a kocsiba, és a három napos ünnep után a kötelező dugóban araszolva szerencsésen haza értünk.

 

 

Ezen a tájon szólóban is érdemes elindulni bringázni, mert senki sem marad egyedül.

Értékelés: 

Bringás szempontból ideális, főleg családoknak. Biztonságos utak a töltéseken, nincs emelkedő, aszfaltozott utak mindenütt. Kedves, vendégszerető emberek akár a magánéletben, akár a hivatalos helyeken. Ajánlom.

RÁCKEVE, TASS, LÓRÉV, MAKÁD

  

 Szervusztok!

Csak nem akar jönni az igazi jó idő! Egy- két napra megmutatta a tavasz, hogy tud meleg is lenni, aztán jött újra a zimankó. Szombatra jó idő ígérkezett, megcéloztuk Ráckevét. Még reggel napsütésben indultunk, de mire megérkeztünk, összetömörödtek a felhők, és már csak azon imádkoztunk, hogy ne essen. Az összes meleg biciklis ruhát magunkra húztuk. A hőmérő 4 fokot mutatott.

 

 

Ha Ráckeve, és szombat, akkor piac. A környéken termelt árukat kínálnak. Ide nem éri meg a nagybani piacról szállítani a portékát. (Erről jut eszembe, és megosztom veletek! Nyáron Tahi környékén árulják az "őstermelők" az őszibarackot. Rossz nyelvek szerint ott olyan a talaj, hogy egy fia őszibarack sem terem!  Eperföldön pláne.)

 

A katolikus templom előtti padon megreggeliztünk, majd elindultunk Tass irányába. 

 

 

 A parti sétányon tekertünk. Felmelegedni nem tudtunk, mert lépten-nyomon meg kellett állnunk fotózni. A fenti képet nem kevertem össze egy balatoni emlékemmel. Ilyen széles a Duna, itt akár vitorlázni is lehet.

Kiértünk a telkek és a töltés közötti útra. Itt viszont a hétvégi házakat nézegethettük. Vannak kicsik és nagyok, szépek és csúnyák, rendezettek és rendetlenek, igényesek és igénytelenek. Egy teljes társadalmi jellemrajz képekben.  Volt mit bámészkodni, így csak szaladtak a kilométerek. A Gyála sor végén feltekertünk a töltésre.

 

 

Elértük a makádi Ezüstpartot, a horgászok Mekkáját. Lépten-nyomon áztatják a zsinórt, de úgy láttam, nem hiába, mert legalább öt helyen égett a bogrács alatt a tűz. Más kempingekben egymás hegyén-hátán vannak a lakókocsik, itt jól elosztva, nagy távolságra vannak egymástól. Minden társaságnak megvan a személyes tere. 

 

 

A gát végén megláttuk az újonnan épült erőművet. Impozáns műtárgy, amely arra hivatott, hogy mind magas, mind alacsony vízállásnál biztosítsa a Soroksári Duna vízellátását, sőt, optimális esetben energiát is termel.

 

Nagy zörgések közepette felmentünk a zsilipre. Gyerek koromban képes voltam itt órákat bámészkodni, bár sosem volt szerencsém ahhoz, hogy hajót lássak átkelni.

 

 

Innen ered a Kiskunsági főcsatorna. Az ezt szabályzó zsilip előtti partszakasz mindkét oldalán üdülő övezet van, kis utcácskákkal, takaros házakkal. A part menti telkek stégjeiről nem kis öröm lehet  fürdeni,  vagy horgászni. A víz, a táj gyönyörű, bár a hideg miatt embert alig látni a környéken.

 

 

 

 Makád felé vesszük az irányt. A gáton vissza, ameddig aszfaltozva van, majd balra. Meglehetősen sokat kell kerülni az úthibákat, de semmi forgalom. Hogy miért arra? Azért, mert a Rákóczi úton van egy őstermelői lehetőség, ahol rendkívül finom füstölt árút lehet kapni.  A kolbászuk pont a mi ízlésünknek megfelelően van fűszerezve és füstölve. Rettentő finom. Vessetek meg. Szalonnát Zemplénből, kolbászt Csepel szigetről. Ez bizony túlzás. De legalább jókat csavargunk!

A falut elhagyva egy derékszögű jobbkanyarban van balra a Lórévhez vezető út. Autópálya simaságú burkolaton pihentettük meggyötört hátunkat.

 

 

A faluba érve kedves kis terecske fogad. Az itt található ortodox templomot szt. Miklós ereklyéi áthozatalának szentelték.  

 

Előtte hatalmas fából, talán gyökérből van  kifaragva egy szt.Miklós ábrázolás. A falut szerbek lakják, akik évszázadok óta megőrizték nyelvüket és hagyományaikat. Mindenütt cirill betűs feliratokat láthatunk.

 

A komp irányába igyekezve egy dombtetőn neogótikus kápolnát találunk. A szabadságharc kezdetén, 1848 szeptember 25.-én Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Görgey Artúrt a Csepel sziget teljhatalmú parancsnokává. A katonai vezetés azzal számolt, hogy Jellasics a Dunántúlról átkelve a Pesti-síkság felől akarja bekeríteni a fővárost. Ezt megakadályozandó elfogták Zichy Ödön grófot, aki  összejátszott az ellenséggel. Ezért a Görgey által vezetett bíróság ezen a helyen kivégeztette. Ő az egyetlen főrendi áldozata a szabadságharcnak. Az ő emlékére emeltette a kápolnát a császári család.

 

 

Szerencsénk volt, hogy véletlenül nyitva volt, mert különben nem látogatható.  A belseje olyan rossz állapotban van, hogy a vakolat bármikor lehullhat a bent levőkre. Így mi is csak az ajtóból nézelődhettünk.

Intett a kompos, hogy mehetünk. Megköszöntük, majd elindultunk az ellenkező irányba.

 

 

 A falu végén egy olyan érdekes kereszt áll, amin égetett kerámia tábla van a korpusz helyén, és az alakok glóriája aranyozott.

 

Bármennyre átfáztunk, azért nem indultunk el búcsú nélkül. A parton már semmi nyoma a délelőtti vásárnak, de nem lehet anélkül elmenni a városból, hogy még egy utolsó pillantást ne vessünk a vízimalomra, és a Duna hídra.

 

Már nagyon remélem, hogy ez lesz az utolsó olyan kirándulás, ahol minden étterem és panzió zárva van. Jót tekertünk, 50 km volt a teljesítményünk,  úgyhogy megérdemeltük a vacsorát.