HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Szervusztok!

A baráti társaság nagyon kedves hölgy tagja Hódmezővásárhelyről származik. És természetesen lokálpatrióta. Nem lehetett kétséges, hogy az idei pünkösdi kirándulás az ő vezetésével a város megismerését tűzte ki célul. Annyi titkot, intimitást tudott mesélni, hogy rendkívül szórakoztató volt a "Paraszt Párizst" bejárni.

Pénteken dél körül érkeztünk a Kishomoki Vendégházba. Tiszta, kellemes szállás. Ugyan nem a szobákon belül volt a zuhanyzó és a wc, de 5 szobára 4 fürdőszoba jutott, így sosem volt torlódás, vagy várakozás még a reggeli csúcsforgalomban sem. A 4000 Ft/fő/éj szállásdíj magában foglalta a kerti sütő és uszoda használatot.

Tudni kell, hogy egy szétterülő mezővárosba érkeztünk.  Először a "Kisállomást" nézzük meg. Az ottani művészet, népművészet remeke mind az épület, mind a váróterem.

  

A tiszai "nagy árvíz" után a várost védőgáttal vették körbe. Ennek egy kb. 5 km-es része  téglából lett felépítve. Ennek tövében először a hősök emlékművét érjük el.

A téglafal tövében József Attila szobrával találkozunk.

Az ótemplomot csak kívülről láthatjuk.

A városháza nem csak a tér irányából impozáns, belülről az üvegablakok, a kerámia kiállítás, a fából faragott katonaszobor teszik érdekessé.

A Fekete sas kávéház első emeletén hatalmas bálterem található. Ha az alkalmazottakat megkérjük, szívesen felengednek.

A fő téren Kossuth apánk tekint le ránk.

 

Rendszerváltás után Rapcsák András több cikluson át volt a város szeretett polgármestere.

A városnak gyakorlatilag nincs tömegközlekedése. Ezzel szemben az ország második legkiterjedtebb városa. A bicikli a fő közlekedési eszköz. Ennek megfelelően egész sajátosan közlekednek az ottani kerékpárosok. Egy történet, mely talán segít megérteni az ott élőket. 

A rendőr megállít egy biciklistát, mert az irányjelzés nélkül kanyarodik be egy utcába.

-Jó napot kívánok!

-Szervusz Pista fiam!

-Bálint bácsi! Úgy kanyarodott elém, hogy nem jelezte, hogy be akar fordulni.

-De hiszen tudod, hogy itt lakom!

A Szent István Király templomot 1937-ben szentelték fel. 

 A vámházat megérné rendbe hozni.

Vacsorázni a Halászcsárdába mentünk, ahol nagyon finom, kifogástalan ételeket kaptunk kedvező áron, szívélyes kiszolgálás kíséretében. Annyira jól éreztük magunkat, hogy még egyszer ott fogyasztottuk el a vacsoránkat.

https://hodhalasz.hu/

Másnap nagy fába vágtuk a fejszénket, elindultunk Ópusztaszerre. Mártély érintésével Mindszentre értünk, ahol komppal keltünk át a Tiszán. 

 

A gátra érve találtunk egy jelzőtáblát, hogy a gáton továbbhaladva Ópusztaszerre érkezhetünk. Kerülve a közutakat elindultunk a jelzett irányba. Sehol senki a környéken, körülbelül 10 km-es biciklizés után jön velünk szembe egy gátőr, kérdezzük, messze van-e Ópusztaszer? A válasz mosolyogva: "Most már messze". Körülbelül a jelzőtáblától 5 km-re kellett volna lekanyarodnunk Ópusztaszer irányába, de ott nem jelölte semmi az irányt, így plusz 5 km megtétele után bolyongtunk rosszabbnál-rosszabb földutakon. Tűzött a nap, a társaság fáradt, nyűgös volt, nagy kínlódások árán értük el a tervezett célt. A belépőjegyek megvásárlása után (70 év felett ingyenes, csak regisztrálni kell) megnéztük a Feszty körképet, ami a terem hűvössége okán is nagy élményt jelentett. Miután a társaság a kis pihenés és egy-két üdítő (sör) elfogyasztása után indult vissza - most már a rendes úton, legalább 10-szer megkérdezve, hogy jó irányba megyünk-e -, újra a kompon voltunk. Mindszenten az út menti lángossütőnél pihentünk, jót ettünk-ittunk. Elcsigázva érkeztünk a 72 km-es útról a szállásra. Az úszómedence és a kerti sütés reménye újra visszaadta életkedvünket. 

Másnap nem sikerült a lázadó társaságot nagy túrára sarkallni, nagyon meleg is volt, így csak egy kisebb túrára vállalkoztunk.

A város nevezetessége a piac, rendkívül gazdag felhozatallal, gyümölcsök-zöldségek garmada, sőt, még az igazi, régi vágású ócskapiac is megtalálható. A piac elején egy messze földön híres lángossütőnél reggelizett a társaság, ezt mindenképpen tudom ajánlani! 

Ezután a Papi-féle szélmalmot néztük meg. 

 

Hétfőn reggel már csak egy programunk maradt, a Kopáncsi Tanyaház meglátogatása. Nagyon sajnáltuk, hogy Pünkösdkor sem műsor, sem ünneplés nem volt a helyszínen, ennek ellenére panaszra nem lehetett okunk, mert a gondnok végigvezetett Bennünket és néhány folklór részletet is elmesélt. 

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 7 pontra értékelem.

GRAZ-OPERA

Szervusztok!

Itt az ősz, bejött a ronda esős, hideg idő, így a bringák pihennek. Régi adósa vagyok a feleségemnek egy operalátogatással. Hova menjünk? Hol nem voltunk még? Ugorjunk át Grazba! Megkerestem a számunkra megfelelő szállást, matricákat vettem, így semmi sem akadályozott meg bennünket a péntek hajnali indulásban.

Korán, napfényes időben érkeztünk a városba. 14h után foglalhattuk el az apartmant. Miután a bejelentkezés közvetlenül a sétáló utca előtt volt, kicsit izgultam, hogy a nem teljesen szabályos megállás miatt nem büntetnek-e meg. Az adminisztrációval pillanatok alatt végeztünk. A szállásadónk felajánlott kedvezményt az Opera parkolóban, ezt előre rendeltem és fizettem, így nagyon gyorsan letettem az autót. Amúgy Graz belvárosában lehetetlen parkolóhelyet találni, így az autót elő se vettük 3 napig. Szobánkat a Booking a  legkedvezőbb szállásként hirdette, ennek ellenére 160 Eurót fizettünk ágyneművel, végtakarítással és parkolással 2 éjszakára.

Az apartman neve, és címe Hans Sachs Gasse10. Sétáló  utcában az Opera parkolótól 3 percre van.

A berendezés puritán, egy kávé és teafőző + tányérok és evőeszközök vannak a szobában, de tiszta, és viszonylag tágas.

Némi pihenés után elsétáltunk a Glockenspiel Platzra, meghallgattuk a harangjátékot és betértünk a Glockl Brau sörözőbe.

                           

Finom és bőséges vacsorát kaptunk. Indulás előtt találtam egy étterem összehasonlító oldalt és szerencsére nem csalódtunk. Nem egészen 50 Eurót fizettünk sörökkel, borral együtt.   

        

A belváros esti hangulatát talán ez a kép érzékelteti legjobban.

Reggel elindultunk várost nézni. 20 évvel ezelőtt voltunk utoljára  itt, és számunkra ez volt a megtestesült rend és tisztaság. Most sokkal kevésbé voltunk elragadtatva. Vagy mi fejlődtünk sokat, vagy ők nem annyira pedánsak, de sem öltözködés, sem tisztaság tekintetében nem láttam jelentős különbséget a hazai viszonyokhoz képest.

Még csak október 29. van, de már a Karácsonyra készülnek. 

A városi plébániatemplomban gyújtunk egy gyertyát, és máris indulunk tovább.

A főtéren balkáni a nyüzsgés. Pavilonok, kolbászsütők álló asztalokkal a szebbnél szebb házak aljában.

 A várba vagy a lépcsőkön, vagy lifttel lehet feljutni.

Az óratorony tövében harmonikás gondoskodik a hangulatról.

Kisebb emelkedő leküzdése után érünk fel a várba.

A kilátás megéri a fáradságot, csak az a bütykös tetejű modern szürke épület rontja az összképet.

Ja, és még egy! A lift felső kijáratánál lévő kör alakú teraszos éttermet jobb lett volna elkerülni. Hosszú ideig vártuk a pincért, nem azt kaptunk amit kértünk, és még drága is volt. Egyedül itt nem kaptunk számlát.

A Mura közepére is sikerült egy ilyen alkotást megálmodni a fenti part tövében.

Már nagyon éhesek voltunk, amikor megcsapta az orrunkat a sültek illata. Nem bírtunk ellenállni, így elpusztítottunk sok-sok rákfalatot.

A Landtag épületét nem csak kívülről érdemes megnézni, az udvar is rendkívül érdekes.

Az idegenforgalmi hivatal is szép helyre költözött.

 Az utca végén aranyozott szűz Mária szobor csillogott.

Fáradtak voltunk, hűvös is volt. Ki bír a gesztenyének ellenállni! Milyen jó, amikor a forró gesztenye melegíti a tenyerünket.

Este kiöltöztünk, és átsétáltunk az Operába. A jegyek itt pont fele annyiba kerülnek, mint a bécsi Staatsoperben.  A kívülről nem túl csillogó épület belseje pazar. Elfoglaljuk a helyünket. Várjuk a kezdést, helyette az igazgató jön ki, közli, hogy 1/2 órát késnek, ennek fejében meghívnak egy ingyen italra. Mire a büfében megkapjuk a pezsgőnket, indul is az előadás. Az első felvonás Violetta fényűző szalonjában játszódik. Vártam a ragyogást, ehelyett az összes díszlet egy feketére festett támlás szék. Az előadás végéig ez maradt, a művészek több réteg függöny előtt-mögött énekeltek. A kórus úgy rohangált fel alá a színpadon, mint aki elvesztett  valamit. Szegény Violetta az utolsó áriáját a széken kínlódva, majd a színpadon fetrengve énekelte el. Ennyit a modern rendezésről. Az énekesek mindent beleadtak, szépen, hibátlanul énekeltek. Ez talán feledtette a díszlet, a jelmez és a kellékek hiányát.

A hazaút kellemesen telt. Győr határában szivárvány fogadott.

Turisztikai szempontból: a kiránduláson tapasztalt benyomások/élmények alapján a kirándulást a lehető 10 pontból 9 pontra értékelem.