BOKODI TÓ, MAJK, VÁRGESZTES, MÓR

Szervusztok!

Pár héttel ezelőtt nem tudtunk úgy felmenni a netre, hogy ne találjunk képet a lebegő faluról, a csodálatos úszó horgászfaluról, és más zengzetes jelzőkkel illetett hűtőtóról Bokodon. Nejem kitalálta, nézzük meg. Hát én azért tamáskodtam egy kicsit, mert a horgászok alaposságával, precizitásával, igényességével kapcsolatban voltak fenntartásaim. Elő a térképet, nézzük meg, hogy miként lehet a környéken egy jó kis hétvégét eltölteni.

Nézem a szállás lehetőségeket, megakad a szemem a Kata panzión Oroszlányban. A bemutatkozón ez szerepel:  A vírus okán "Elrendeltem a szobákban ...a naponta többszöri fertőtlenítést." Ez kell nekem! Nem csalódtam, patika tisztaság fogadott. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, mert kedvesek, szolgálatkészek.

Bringára pattanva meg sem álltunk Majkig a Kamalduli szerzetesség épületeit megnézni.
A porta mellett dicső tollnokunk, Eszterházy Péter fotója gúnyosan mosolyog ránk. Nem is kellett szólnom, az idegenvezető szabadkozott. A gróf csemete itt gyerekeskedett. Kedvenc szórakozása nagyanyja szeretett macskáit (volt belőlük sok) áthajigálni a kerítésen.

Ha eljuttok ide, márpedig érdemes, az idegenvezető részletesen elmondja a remeteség kalandos történetét. A lényeg, hogy a rend feloszlatása után a birtok az Eszterházy családhoz került vissza. Károlyi Margit grófnő a 13-as cellában lakott haláláig, 1975-ig.

Az épületeket jelenleg renoválják, a cellákat remény szerint jövőre lehet látogatni. Talán még néhányat kiadnak szállóvendégeknek is. Ha a regula szerinti hallgatást is be kell majd a vendégeknek tartani, lenne egy-két ötletem, kiket helyeznék el itt néhány napra.

Az épületegyüttesnek kalandos sorsa volt. A rend feloszlatása után volt itt posztógyártás, szövés, fonás, birkatartás, mígnem a főépületet az Eszterházyak vadászkastéllyá alakították át.

A főépületben jelenleg múzeum üzemel, a néma szerzetesek életét mutatja be.

A rendet Szt.Romuald alapította. Végignézte, ahogy apja párbajban megölt egy embert. Ez annyira feldúlta, hogy kolostorba vonult, és szerzetes lett, később rendet alapított. 

A remeték egyedül éltek a cellájukban. Ezek viszont luxus méretűek voltak. Kb. 60 nm. Évente csak két ünnepen szólalhattak meg. Ekkor a refektórium gyönyörű freskói alatt költhették el ünnepi étkeiket. Fehér csuhát viseltek, szakállukat hosszúra növesztették, tarkójuknál félkörbe nyírták a hajukat.

Őket barna csuhás fráterek szolgálták ki, akik a főépületben laktak és dolgoztak. A fenti képek mindennapi életük helyiségeit mutatják be. Ezen kívül művelték a szántókat, a gyümölcsöst, halászták a halastavakat.

A rend a mai napig működik többek kötött Lengyelországban. Kivételesen, egy évforduló kapcsán megengedték három fotósnak, hogy képeket készítsenek. Volt viszont egy feltétel. Legalább három hétre be kellett költözniük fotózás előtt a kolostorba, és az ő néma életüket kellett élni. Így készültek a fenti két képek is. 

A kolostor elhagyása után Várgesztes felé vettük az irányt. Elmagyarázták, hogy a műúton a kapu előtt kanyarodjunk balra egy autók által is  jól járható földútra. Vártam, hogy valami kőből épített, vagy legalább egy épülethez tartozó bejárat előtt kell elmenni, hát nem. Csak egy drótkerítés által határolt terület megszakítása volt. Kanyar balra, a földút járható, biztosan ez lesz. Árnyékos úton szép helyen haladtunk egy darabig, majd mező, és látható a műút. Útelágazás. A jobb úton balra, "Kamerával megfigyelt terület". Nem baj, majd mosolygok. Útitársamra hallgatva visszafordultam, hát a másik irányban olyan mély homok fogadott, hogy kétszer is le kellett szállni, áttolni a nehéz terepen. Egy mezőőr segített. Mégis balra kellett volna mennünk.

Pillanatokon belül már Várgesztes felé, jó úton haladtunk. A községtábla előtt egy nagyon szép villapark (sajnos külföldi érdekeltség) található. Úszómedence, csúszda, játszótér, minden van itt, ami szem-szájnak ingere. 

Hegyek közé elbújva ragyogó környezetben takaros kis falu. No, itt megebédelünk. Egy helyi, negyvenes férfit kérdezünk. Meséli: volt itt étterem kocsma, stb. Szavába vágok. Jó jó, de ettől nem lakunk jól. Hát akkor menjünk el az élelmiszer boltba, talán még nyitva van. 

Egy padon ülve kolbászos zsemle volt az ebédünk ragyogó környezetben.

Utolsó tervbe vett programunk a Bokodi tó volt. Végig lejtőn, boldogan suhantunk vissza Oroszlányba, mert állítólag az a partja szebb. Lovasok igazítottak útba. A második dűlőn menjünk, mert onnan jó fotózni.

Nagyon hálás fotótéma, de szerintem itt az a kivételes helyzet, hogy képen sokkal mutatósabb,mint a valóságban.

Vacsorázni Majkra a "Négy remetéhez" voltunk hivatalosak. Először kicsit aggódtunk a szúnyogok miatt, hiszen a kerthelyiség a víz közelében volt. Hál' Istennek megúsztuk csípések nélkül. Kitűnő, bőséges volt a vacsora megfelelő árakon.

A panzió tulajdonosa megengedte, ha nagyon vigyázunk, hogy ne okozzunk kárt, bevihetjük az apartmanba a bringákat. Még sosem aludtunk igavonók társaságában. Csendesek voltak, nem horkantgattak, kellemesen telt az éjszaka, jót aludtunk. Ennél jobban csak a másnapi reggeli esett.

Kipihenten indultunk. Pusztavámra vezet egy közforgalom részére megnyitott magánút. Semmi forgalom, árnyas, két oldalról erdők szegélyezte aszfaltozott pályán boldogan karikáztunk. Sokkal hamarabb érkeztünk Mórra, mint számítottuk.

Mór egy szélesen elterülő, dombok közé bezárt városka takaros utcákkal. A főtere hatalmas. Égbe nyúló fák adnak árnyékot a padon üldögélő embereknek. A csendet csak a madárcsicsergés és a kerti tóban kuruttyoló békák hangja töri meg.

Ha Mór, akkor bor! Nem volt még dél, ilyenkor a pincék zárva. Nehezen, de megtaláltuk a Korb pincét. Ők az előző napi buli romjait tüntették el, de nagyon szívélyesek voltak, beinvitáltak a pincébe. Szervezési hibám folytán éppen hogy csak megkóstolhattam a hegy nedűt.

Zamatos, reduktív eljárással készült borokat kortyoltunk. Nekem a száraz muskotályos ízlett a legjobban. Névjegyüket megőrizem, legközelebb úgy jövünk, hogy már ne kelljen aznap vezetnem.

A várost a támfallal megerősített alapon álló neogótikus templom uralja. Renoválják, sajnos nem tudtunk bemenni. Kárpótlásul egy nagy kehely fagyival frissítettük fel magunkat, majd indultunk vissza.

Hazánk egy új, gyönyörű táját fedeztük fel ismét. Utunk mellett lépten-nyomon előtűnt egy-egy  szépen ápolt tavacska. Erdők, mezők, dombok, hegyek között, kis forgalmú utakon élmény volt a pedált tekerni.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a túrát a lehető 10 pontból 7 pontra értékelem.