HARKÁNY, SIKLÓS, VILLÁNY

Szervusztok!

Talán most lesz az utolsó nyári hétvége. Bűn lenne nem kihasználni. A fogaskerekek máris pörögnek. Na hova induljunk? Harkányba, Siklósra, de főleg Villányba.

 

 

Várt a vár, de főleg a borocska.

 A szállásválasztás fő szempontja az, hogy kocsival be tudjunk állni, és a bringákat fedett helyen tudjuk tárolni. Az Anikó vendégházban minden adva volt. Boldogan leparkoltuk az autót. A következő csaknem három napban a slusszkulcsot sem akartam látni.

 

Az út idáig hosszú volt. Ebédelni a Hellas étterembe mentünk. Görög kaja ugyan nem volt, de olyan adag csevapcsicsát kaptam, hogy a vacsorám is kijött belőle.

 

Féltem, de eloszlatták az aggodalmam. A fürdő előtti kerékpár parkoló kamerával őrzött, így nyugodtan ott hagyhattuk a lezárt bringákat. Míg árgus szemek vigyázták értékeinket, mi önfeledten áztattuk hab testünket.

 

Szombat reggel álmosan néztünk ki a fejünkből, bóbiskolva tekertünk, figyelgettük az ébredő várost. Ahogy a központhoz közeledtünk valami nagyon jó,  élénk ritmusú zenére lettünk figyelmesek. Elindultunk a hang irányába. A piacon felállított pódiumon a helyi zenekar olyan hangulatot teremtett, hogy kis híján biciklistől táncra perdültem.

 

 Ha már így alakult, megnéztük a piacot is. Horvátul beszélt az árusok zöme. Megtudtam, ők a háború elől menekültek hozzánk, bár beszélnek jól, rosszul magyarul, a nyelvüket megtartották.

Egy rövid tekerés után eljutottunk Siklósra. Előzőleg annyira elpiacoztuk az időt, hogy a siklósi várba már nem jutottunk be.

 Két kard közé lehetett beszúrni a biciklit. Inkább választottuk az oldaltámaszt, és jöhetett a fröccs.

 Hegyen, völgyön keresztül eljutottunk Villányba. A szőlőföldek mentén vezetett az utunk. A muslicák felhőkben szálltak, úgy kellett leseperni a ruhánkról. Szájon át levegőt venni felért egy muslica-ebéddel.

Egyik pincénél láttuk a kiírást: Libatepertő és forró pogácsa kapható. Egy lépést se tovább, itt a helyünk. A bor is és a korcsolya is finom volt.

 

Rájöttem, hogy a borkóstoláshoz egy pince nem elég. A másikban is meg kell ízlelni legalább kétféle bort. Mondanom se kell, a hazaút igen vidámra sikeredett, és álomba se kellett ringatni.

 

 

Másnap Drávaszabolcs volt utunk célja. Pár kilométer, de volt egy titkos tervem is. Meg akartam ismerni a Drávát. Bár a híd két oldalán van a két határellenőrző pont, de alatta van egy kis kikötő, ahol egy kis sétahajó csak arra vár, hogy megmutassa nekünk a folyót.

A vízibusz 48 fő befogadó képességű. Igen csak megijedtem, mert sok ember várta a 10 órai indulást. Regisztrálni kellett volna. Hál Istennek két ember nem jött el, úgyhogy felfértünk.

 

Egy nagydumás, jó humorú hajós volt a vezetőnk. A közönség, mint 48 szélesszájú béka hallgatta a bevezetőt. Végig szórakoztatott bennünket, özönlöttek a poénok, néha még egy kicsit sok is volt.

Itt is nagy kormorán kolóniák élnek a parton. Vadászni csak korlátozott mértékben lehet őket. Sajnos, ha megjelennek egy halgazdaságban a halállomány 3/4-ét felfalják. Azt is megtudtuk, hogy a fa, amelyet kiszemelnek maguknak, előbb-utóbb elpusztul mert az ürülékük szinte kilúgozza.

A parton hódvárakat láttunk. Kb 10 cm vastag fák is vannak az építményben. Hogy hogy a csudába vonszolják el oda, az rejtély. Visszatelepítésük óta nagyon jól érzik itt magukat.

Hajózás végén felértünk a főútra. Menjünk át Horvátországba? Miért ne! Alsómihojácig nagyon jó minőségű a bringaút, onnan elfogy. 

8

Sebaj, ha már itt vagyunk, igyunk egy sört, és együnk egy igazi csevapot! A sör megvolt,viszont a falu egyetlen éttermében rendezvényt tartottak. Visszafordultunk. Míg Harkányba értünk, úgy korgott a gyomrom, hogy erdő, mező vadjai kétségbeesetten iszkoltak el a zaj hallatán.

       Az első utunkba eső étteremnél (Katalin vendéglő) megálltunk. Leültünk a kerthelyiségben, hát csak német szót hallottam. Kati nénit, a tulajdonost kérdeztem, hogy ezt hogy érte el. 20 éve vendéglős, és ezek törzsvendégek. A kihozott étel ennek megfelelően nagyon finom, és kedvező árú is volt.

 

            Sajnos minden véget ér egyszer. Elbúcsúztunk szt. Istvántól, és felpakoltuk a bicikliket. Aggódva néztem a vasárnap esti dugók elé, de szerencsére megúsztuk az araszolást.

Ez a kirándulás is nagyon jól sikerült.. Az első nap kb 50, a másodikon kb. 40 km-t bringáztunk. Végig kerékpárúton. Érdekes is volt, szép is volt. Kár lett volna kihagyni.