HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Szervusztok!

A baráti társaság nagyon kedves hölgy tagja Hódmezővásárhelyről származik. És természetesen lokálpatrióta. Nem lehetett kétséges, hogy az idei pünkösdi kirándulás az ő vezetésével a város megismerését tűzte ki célul. Annyi titkot, intimitást tudott mesélni, hogy rendkívül szórakoztató volt a "Paraszt Párizst" bejárni.

Pénteken dél körül érkeztünk a Kishomoki Vendégházba. Tiszta, kellemes szállás. Ugyan nem a szobákon belül volt a zuhanyzó és a wc, de 5 szobára 4 fürdőszoba jutott, így sosem volt torlódás, vagy várakozás még a reggeli csúcsforgalomban sem. A 4000 Ft/fő/éj szállásdíj magában foglalta a kerti sütő és uszoda használatot.

Tudni kell, hogy egy szétterülő mezővárosba érkeztünk.  Először a "Kisállomást" nézzük meg. Az ottani művészet, népművészet remeke mind az épület, mind a váróterem.

  

A tiszai "nagy árvíz" után a várost védőgáttal vették körbe. Ennek egy kb. 5 km-es része  téglából lett felépítve. Ennek tövében először a hősök emlékművét érjük el.

A téglafal tövében József Attila szobrával találkozunk.

Az ótemplomot csak kívülről láthatjuk.

A városháza nem csak a tér irányából impozáns, belülről az üvegablakok, a kerámia kiállítás, a fából faragott katonaszobor teszik érdekessé.

A Fekete sas kávéház első emeletén hatalmas bálterem található. Ha az alkalmazottakat megkérjük, szívesen felengednek.

A fő téren Kossuth apánk tekint le ránk.

 

Rendszerváltás után Rapcsák András több cikluson át volt a város szeretett polgármestere.

A városnak gyakorlatilag nincs tömegközlekedése. Ezzel szemben az ország második legkiterjedtebb városa. A bicikli a fő közlekedési eszköz. Ennek megfelelően egész sajátosan közlekednek az ottani kerékpárosok. Egy történet, mely talán segít megérteni az ott élőket. 

A rendőr megállít egy biciklistát, mert az irányjelzés nélkül kanyarodik be egy utcába.

-Jó napot kívánok!

-Szervusz Pista fiam!

-Bálint bácsi! Úgy kanyarodott elém, hogy nem jelezte, hogy be akar fordulni.

-De hiszen tudod, hogy itt lakom!

A Szent István Király templomot 1937-ben szentelték fel. 

 A vámházat megérné rendbe hozni.

Vacsorázni a Halászcsárdába mentünk, ahol nagyon finom, kifogástalan ételeket kaptunk kedvező áron, szívélyes kiszolgálás kíséretében. Annyira jól éreztük magunkat, hogy még egyszer ott fogyasztottuk el a vacsoránkat.

https://hodhalasz.hu/

Másnap nagy fába vágtuk a fejszénket, elindultunk Ópusztaszerre. Mártély érintésével Mindszentre értünk, ahol komppal keltünk át a Tiszán. 

 

A gátra érve találtunk egy jelzőtáblát, hogy a gáton továbbhaladva Ópusztaszerre érkezhetünk. Kerülve a közutakat elindultunk a jelzett irányba. Sehol senki a környéken, körülbelül 10 km-es biciklizés után jön velünk szembe egy gátőr, kérdezzük, messze van-e Ópusztaszer? A válasz mosolyogva: "Most már messze". Körülbelül a jelzőtáblától 5 km-re kellett volna lekanyarodnunk Ópusztaszer irányába, de ott nem jelölte semmi az irányt, így plusz 5 km megtétele után bolyongtunk rosszabbnál-rosszabb földutakon. Tűzött a nap, a társaság fáradt, nyűgös volt, nagy kínlódások árán értük el a tervezett célt. A belépőjegyek megvásárlása után (70 év felett ingyenes, csak regisztrálni kell) megnéztük a Feszty körképet, ami a terem hűvössége okán is nagy élményt jelentett. Miután a társaság a kis pihenés és egy-két üdítő (sör) elfogyasztása után indult vissza - most már a rendes úton, legalább 10-szer megkérdezve, hogy jó irányba megyünk-e -, újra a kompon voltunk. Mindszenten az út menti lángossütőnél pihentünk, jót ettünk-ittunk. Elcsigázva érkeztünk a 72 km-es útról a szállásra. Az úszómedence és a kerti sütés reménye újra visszaadta életkedvünket. 

Másnap nem sikerült a lázadó társaságot nagy túrára sarkallni, nagyon meleg is volt, így csak egy kisebb túrára vállalkoztunk.

A város nevezetessége a piac, rendkívül gazdag felhozatallal, gyümölcsök-zöldségek garmada, sőt, még az igazi, régi vágású ócskapiac is megtalálható. A piac elején egy messze földön híres lángossütőnél reggelizett a társaság, ezt mindenképpen tudom ajánlani! 

Ezután a Papi-féle szélmalmot néztük meg. 

 

Hétfőn reggel már csak egy programunk maradt, a Kopáncsi Tanyaház meglátogatása. Nagyon sajnáltuk, hogy Pünkösdkor sem műsor, sem ünneplés nem volt a helyszínen, ennek ellenére panaszra nem lehetett okunk, mert a gondnok végigvezetett Bennünket és néhány folklór részletet is elmesélt. 

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 7 pontra értékelem.