Gyönyörű hétköznap, irány Esztergom.
Feleségem régen nyúz, hogy menjünk el, és nézzük meg a nemrég átadott esztergomi vasutat. Megmondom őszintén nem nagyon füllött a fogam hozzá. Lovas ember nem sétál(legfeljebb a kocsmapultig). Nagy fejtörésre megjött az isteni szikra! Menjünk bringával! Majd csak lesz valahogy. A jó kalandok így kezdődnek.
HÉV-vel a megszokott módon eldöcögtünk Aquincumig. Tudtam, hogy az állomáson automatából lehet jegyet venni. Ahogy az első kétszázast bedobtam, megszólalt a hangszóró: Esztergom felé vonat indul... Azt a kapkodást, ügyetlenkedést! Szerencsére indulás előtt meg voltak a jegyek, külön a személy, külön a biciklik részére. Befutott a szép vonalú Siemens vonat, megkerestük a piktogrammal jelölt kerékpáros ajtót, és felszálltunk.
HÉV-vel a megszokott módon eldöcögtünk Aquincumig. Tudtam, hogy az állomáson automatából lehet jegyet venni. Ahogy az első kétszázast bedobtam, megszólalt a hangszóró: Esztergom felé vonat indul... Azt a kapkodást, ügyetlenkedést! Szerencsére indulás előtt meg voltak a jegyek, külön a személy, külön a biciklik részére. Befutott a szép vonalú Siemens vonat, megkerestük a piktogrammal jelölt kerékpáros ajtót, és felszálltunk.
Szemem, szám elállt a csodálkozástól. Kényelmes ülések az utasoknak, és főúri hely a bringáknak. Egész úton meg se moccantak.
A vonat kényelmesen, lassan haladt a célunk felé. Dombok, hegyek, lankák között kanyarogtunk. Több monarchia-kori épületet újítottak fel az állomásokon. A bakter is kipödörte a bajuszát.
Esztergom viszont egy cseppet sem lehet büszke a végállomásra.
Miután a várost ismerjük, mint a tenyerünket, rögtön Párkánynak vettük az irányt. A Mária Valéria hídon még megálltam gyönyörködni, és egy fotót készíteni a Bazilikáról.
A bringák még nem voltak külföldön. Kerekezve átléptük a magyar- magyar, akarom mondani a magyar-szlovák határt.
Párkány központja szép és rendezett. Térkővel borított, sok paddal, körben éttermek és üzletek. De nemhiába növesztettem tekintélyt. Rögtön a hasamra gondolok. Nem messze, a főtér meghosszabbításában kb 700m-re van egy pici tejbolt. Ott finomabbnál finomabb sajtok, és bevásárlás nélkül haza menni...
Megtelt tehát a csomagtartóm.
A nagy csavargásban megéheztünk. A Miratti étterembe mentünk. Már nem először járunk itt, mindig finom és kiadós ételeket ettünk. A főételek 5Eu körüli árban vannak. Most sem csalódtunk.
Ahogy tekerünk vissza a hídon, ránézek a kilométerórámra. 22 km-en túl vagyunk. A java még hátra van.
Boldogan tekerünk a 11-es úton. Balra a Duna, jobbra a hegyek, és hál Istennek kicsi a forgalom. Repülnek a kilométerek, fogy az út. Pilismarótnál előre szólok a feleségemnek, hogy "kocsma". Mire találunk egyet, Dömösön járunk. Nejem kávézik, én viszont light colát iszom. (Talán a lelkiismeretem szólalt meg?) Alig megyünk pár métert, egy szt. István szobrot látunk a dömösi templom előterében.
Boldogan tekerünk a 11-es úton. Balra a Duna, jobbra a hegyek, és hál Istennek kicsi a forgalom. Repülnek a kilométerek, fogy az út. Pilismarótnál előre szólok a feleségemnek, hogy "kocsma". Mire találunk egyet, Dömösön járunk. Nejem kávézik, én viszont light colát iszom. (Talán a lelkiismeretem szólalt meg?) Alig megyünk pár métert, egy szt. István szobrot látunk a dömösi templom előterében.
Visegrádnál kezd fogyni az erőnk. Már kezdem számolni a hátralevő távolságot. Bogdánynál a szabad strand melletti padoknál pihenünk egy nagyot. Leányfaluig nagyon nehezen bírjuk magunkat, de a Gombát elhagyva újra lelkesek vagyunk. Mindjárt hazaérünk.
Alig élünk, aztán jön a büszkeség. 86,3 km a teljesítményünk.
Turisztikai szempontból: a tapasztalt benyomások, élmények alapján a kirándulást a lehető 10 pontból 8 pontra értékelem.
