FERTŐ-TÓ KERÜLÉS

Szervusztok!

Gyerekkorom óta vágyom arra, hogy egy-két darab váltás fehérneművel, plusz egy fogkefével elinduljak úgy, hogy addig menjek, amíg jól esik, ott keressek szállást, ahol elfáradok. Így indultunk el a tókerülésre.

 Már vagy 20 évvel ezelőtt jártunk a Fertő-tó partján. Akkor is bicikliztünk keveset, de most elhatároztuk, hogy körbetekerjük a tavat. Nemrégen adták át a bringaút magyarországi szakaszát, így az autóforgalmat el lehet kerülni. Péntek dél körül letettük a kocsinkat Fertődön egy parkolóba, és máris indultunk.

 

 

Fertőhomokon megálltunk. Az önkormányzat épülete az organikus építészet stílusában épült, vagy így lett felújítva. A szemben álló neoromán templomot 1901-ben szentelték fel. 

Kellemes, árnyas úton jutottunk el Balfra, a gyógyforráshoz. 

 

Zsolnay kútból csordogál a gyógyvíz.

Meg kell jegyeznem, hogy a kerékpárút nem követi a közút vonalát. Felvisz a dombra, szőlőskertek között kanyarog. Végig erős szembe széllel hajtottunk. Lógott a nyelvünk, mire Fertőrákosra értünk. 

Ezt a hangulatos kocsmát nem lehetett kihagyni. Egy korsó Sopronit kértem, újabban ez 6 deci sör lenne. Nagyon jó hideg volt, de habja alig. Szerintem az ajándék 20%-ot vízből töltötte bele a kocsmáros.

A szállásunk 4500Ft/fő volt egy éjszakára szép, tiszta zuhanyzós szobában. Ajánlom mindenkinek.

A régi kőfejtőt színházzá alakították át. Az ülések, kényelmesek, fűthetőek. Mozart Varázsfuvoláját néztük meg német nyelvű előadásban. /5500Ft volt az olcsóbb jegy./ Szinte csak osztrákokból állt a közönség. A büfében meg is kérdeztem, hogy lehet-e itt magyarul üdítőt rendelni.  Kicsit furcsán éreztem magam a biciklis nadrágban a kiöltözött sógorok között. Bárhova lépünk a Fertő-tó partján, mindenütt osztrákok, és természetesen mindenki beszéli a nyelvüket.

Szombat reggel nagyon gyorsan a határra érünk. Osztrák határőrök figyeltek bennünket, de nem szóltak hozzánk. A B10-es úton megérkeztünk Fertőmeggyesre. (Mörbisch a. See)  Kisméretű kerékpáros térképet szerettem volna kapni, így bementem a turista információs irodába. Köszönök: Jó reggelt kívánok. Grüss Gott a válasz. Mondom: Térképet kérnék. Próbálkozik angolul. Mondom neki, úgy is beszélhetünk, de a német is megy. Nem volt szívélyes, a lepedőnyi térképet is -amiből kettőt tukmáltak rám az utazás kiállításon ingyen- pénzért akarta eladni. Ráadásul egy magyar nyelvű prospektus sem volt a polcon. Felháborító! Két kilométerre a határtól, elcsatolt területen a turista irodában nem beszélik a nyelvünket. Ez a dölyfösség netovábbja. Nálunk a kutya is osztrákul ugat, ha elmennek mellette.

Kis tekerés után eljutottunk Rusztra. Az óvárosban a főteret érdemes felkeresni. Régi polgári házak keretezik, hangulatos kis kávézókban lehet gyönyörködni az épületekben, melyeknek tetejéről gólyák figyelik a bámészkodó turistákat. 

  

Igényes alapossággal kovácsolt kútból húzták régen az ivóvizet.

A Halász-templom 1400 előtt épült 12. századi templom felhasználásával. A legenda szerint IV. Béla király feleségét, Anjou Máriát, aki a mongolok elől menekült, ruszti halászok nagy veszedelemből mentették meg, s ennek emlékére ajándékozta a szt. Miklós beneficiumot, amihez a mai Halász-templom részét képező Mária-kápolna is tartozott.

A szántóföldek határán ilyen gumicsizmákat láttunk. Nem értem! Villámhárító? Csizmába nem üt a mennykő? Vagy szomszédriasztó? Olyan büdös, hogy a szomszéd undorodva fordít hátat a telküknek?

A lógó mellű osztrák nő szobra nemzetközi elismerést váltott ki, lengyel sporttársainkkal jókat ötleteltünk, nevettünk szegény művész kontójára.

Ilyen útjelzőnél lehetetlen utat téveszteni.

Purbach előtt hosszan cseresznyefák övezik az utunkat. Éppen érett. Jól megtömtük magunkat.

Nezsiderbe (Neusiedl am See) érkezve szállást kerestünk. Már a negyedik szálláshelyen volt kint a megtelt tábla, amikor felfedeztük ezt a csúnyácska kis házat, a La Paloma panziót. 35 euro/fő/éj találtunk szállást reggelivel. Kellemes, tiszta szobát kaptunk. 

Este egy jó kis étteremben vacsoráztunk. 37 eurot fizettünk 2 bécsi szeletért, plusz sörért. A vacsora alatt az Izland-Magyarország  meccset néztük. Sógorék nem nagyon örültek a jó játékunknak, az 1:1-es végeredménynek.

Vasárnap bőséges reggeli után után indultunk az utolsó harmad megtételének. Most már hátszéllel tekerünk legnagyobb örömünkre.

A Fertő-tó partjára olyan kikötőt építettek, hogy egy tengerparti halászfalu is megirigyelhetné.

 Tovább haladva egy nemzeti park mellett visz az utunk. Podersdorftól néhány kilométerre áttérünk a B20-as útra, kezdetben jó minőségű földúton, később betonon.

A madárvártáról belátni szinte az egész tavat.

 Illmitz határában ez a templom makett fogad.

Apetlont elhagyva rátérünk a frissen átadott magyar bringaútra. Itt nem vizslatnak határőrök. Jó itthon.

 A fertőújlaki kocsma nevezetessége ez az érdekes lila akác.

Az autónkat sértetlenül megtaláltuk a parkolóban. Szép dolog a biciklizés, de a légkondis autóban ücsörögve falni a kilométereket, hát az se kutya.

A háromnapos úton dombok között, szembe széllel 139 km-t tekertünk.

Turisztikai szempontból: a kiránduláson tapasztalt benyomások/élmények alapján a kirándulást a lehető 10 pontból 8 pontra értékelem.

PÜNKÖSD GYULÁN

Szervusztok!

Tavaly szeptemberi bejegyzésemben már írtam Gyula látnivalóiról. Most a hagyományos pünkösdi kirándulást ide szerveztem. Mielőtt blogírásra adtam volna a fejem, már voltunk ezzel a társasággal Szatmárban, Szigetközben, Szarvason és Mohácson. Eddig kegyes volt az idő hozzánk, de most a meteorológia pocsék időt jósolt.

Bringák a tetőre - indulás! Mire Gyulára értünk, kisütött a nap. A Marschall szállóban minden a legnagyobb rendben fogadott, az "Isten hozott" ital kikészítve. Gyors átöltözés, és máris száguldoztunk a városban. Sietnünk kellett, mert estére csirke, ill. csevapcsicsa sütést ígértem. Sőt, a szállásadónk a határ túloldaláról való micsből is adott egy kis kóstolót (klasszisokkal finomabb, mint ami itthon kapható). Szerencsére a panzió udvara fedett, így a néhány csepp eső nem rontotta el a jó hangulatú vacsorát.

Szombat reggel a Diti pékségben reggeliztünk, majd alig indultunk el, elkezd cseperegni. Megcélozzuk az újonnan átadott Almásy kastélymúzeumot. Fantasztikus kiállítás. A kastély mindennapjait mutatja be a kiszolgálók szemszögéből. A személyzeti hierarchiától kezdve az egyes szolgálók munkáján át a kastély ellátásának gazdasági hátterét látjuk szemléletes formában. Mindent meg lehet tapintani, mindent ki lehet próbálni.

A képen egy szolgáló szobáját látjuk.

A kamrában lógó sonkák nem igaziak.

Láttunk érdekes fogkeféket is.

Kipróbálhattuk az akkori kölniket.

A hordozható vécét sajnos nem.

Az árnyjátékon a felnőttek is jól szórakoztak.

Épphogy leülünk egy kávét meginni, elered az eső.

Késő délutánig zuhogott, ahogy elállt, tekertünk még egyet a városban sötétedés előtt.  

Vasárnap reggel szép időre virradtunk. Gyors reggeli, és a társaság elindult Békéscsaba felé. Én  két  társunkkal, akik nem hoztak magukkal biciklit, vártam a Tourinform nyitását, mert az utazás kiállításon kaptam Visit Card kuponfüzeteket, ahol 50%-os kedvezményt ígértek kerékpárbérlésre. Előző nap bent voltam, és lebeszéltem a dolgot. Nagy nehezen kinyit a gyerek, kiválasztjuk a biciklit, mennénk fizetni, amikor kiböki, hogy nem jár a kedvezmény, mert ki kellett volna váltani egy kártyát, amit nála nem lehet. Mondom: Ezt nem tudták tegnap mondani? Nem válaszol: néz. Az egész országban kevés kivétellel azt tapasztalom, hogy a Tourinformban ülők nincsenek tisztában a feladatukkal. Semmi programot nem ajánlanak, semmiről sem tudnak a városban, csak arra képesek, hogyha konkrétan megkérdezek valamit, bebújnak a számítógépbe és igen-nem alapon tájékoztatnak. Ez így minden, csak nem vendéglátás.

Dühöngve elrohantunk a Corvin hotelbe, ahol pár perc alatt kaptunk bringát (természetesen olcsóbban) és indultunk mi is.

A társaságot Pósteleknél érjük utol. 

   

Gyorsan összeállunk egy fotó erejéig, aztán indulunk,mert lóg az eső lába. Elérjük a számunkra oly kedves bicikliutat, -balra az Élővíz, jobbra az erdő- és mire eljutunk az első kocsmáig, elered az eső. Míg esik egy kicsit, addig megisszuk a kávénkat, és irány a belváros. Ebédidő. Hova menjünk? Természetesen a Halcentrum vendéglőbe. Akár hányszor jártunk ott, mindig jót, kiadósat ehettünk nagyon kedvező áron.

Finomak az ételek, gyorsan kiszolgálnak. Csak ajánlani tudom. 

Kint közben vigasztalanul esik.

Hiába szuggeráljuk az Időképet, semmi jóval nem biztat.

Közben megjelenik Gyuri, a tulaj, és kérdi, mért lógatjuk az orrunkat. Miután elmondjuk, hogy a szállásunk Gyulán van, és hideg is van, meg esik is, rögtön felajánlja, hogyha berakjuk a bringákat a mikrobuszába, szívesen elvisz bennünket. Ekkora kedvességnek nem lehet ellenállni pláne, hogy ekképpen megúszunk egy tüdőgyulladást, nagy-nagy hálával elfogadjuk az ajánlatot.

Mi is megérkeztünk Gyulára. Mikor kérdeztük, mennyivel tartozunk -semmivel -volt a válasz. Még az üzemanyag költséget sem volt hajlandó elfogadni. Még egyszer nagyon szépen köszönjük!

5 óra körül eláll az eső. Még van időnk meglátogatni a Gyulai Pálinka Manufaktúrát. 

Sose esett ilyen jól a szíverősítő.

A pálinkafőzés rejtelmeibe is beavattak. A kép bal-felső részén a díjak és elismerések láthatók.

Hétfőn ragyogó időben indultunk Szabadkígyósra a Wenckheim kastélyt megnézni.

 A diadalívnél megörökítettük a csapatot.

A kastélyt Ybl Miklós tervezte. 365 ablaka, 52 szobája és 4 bejárata van. Az épületen semmi sem
egyforma, mégis harmonikus. A kastélyhoz 23 hektáros park tartozik.

 Hazafelé csodálatos napsütésben jöttünk.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hosszú hétvégét a lehető 10 pontból 7 pontra értékelem.