BALATON ÉSZAKI PART

Szervusztok!

 

Már nincs a Balatonnak olyan  része, ahol ne bringáztunk volna, kivéve az északi partot.  Most megcéloztuk.

 

 

 

 

 Régebben a hagyományos biciklivel tartottam a domboktól.  Újabban már az emelkedőkön átsegít a "bajor". 

 

A hétvégén ismét gyönyörű időt ígértek. Péntek hajnalban felkerekedtünk és 10 órára már el is foglaltuk Révfülöpön a szállásunkat.

 

 

 

 

 

A Vízparti vendégházban szálltunk meg. Tipikusan az a szállás, amit megörökölt házban a régi bútorokkal adnak ki. Tisztaság, és egy szimpatikus házigazda fogadott. Gyorsan kipakoltunk, és máris vidáman tekertünk.

Badacsonyig nem álltunk volna meg, de a hegy bazalt sziklái szabályosan kérték a fotózást.

A kikötőben rajtunk kívül csak a horgászok serénykedtek. (Csudát! Reménykedve bámulták a vizet.)

Szigligeten kimondottan bringások részére nyílt a Taco Truck frissítő állomás. Olyan népszerű,  hogy autósok sem restek megállni egy jó menüre.

 

A szigligeti vár tövében leszüretelt szőlőtőkék a jövő évi bor ígéretével készülnek a téli pihenésre.

Hogy teljesítsük a Balaton kör hátralevő részét még eltekertünk Balatongyörökig, de ebédelni Badacsonyban szerettünk volna. Hiba volt.  Feltekertünk a hegyoldalba, ott csak borkóstolók voltak borkorcsolyákkal. Lejjebb gurulva a Hableány éttermet választottuk, hiszen olyan szép volt az őszi napsütés, hogy még a teraszon tudtunk enni. Sajnos ez maradt az egyetlen pozitívum, mert az ételek enyhén szólva kifogásolhatóak voltak méregdrágán. Értem én, hogy újítani kell. Azt is, hogy új ízek kellenek. De azt, hogy egy kakaspörköltben a mell ehetetlen, rágós legyen, a 8 dekás húsajánlat helyett 8 gr van az adagban, azt nem tudom tolerálni.

 Bosszúságunkat az őszi napsütés és a Balaton látványa csak alig tudta feledtetni.

 A vendéglátóhelyek iránt megrendült bizalmamat a révfülöpi B71 nevű bisztró másnap hozta helyre. Finomat, jó áron, kedves kiszolgálás mellett reggeliztünk. Hab a tortán, hogy fizetéskor közölték,  hogy a számla a szervízdíjat is tartalmazza, így nem volt gond, hogy mennyi borravalót adjak.

 

Balatonakalin át vezetett az utunk. Ez a tér is olyan szép, hogy a világ bármely városa büszke lehetne rá.

A Szent Kereszt Felmagasztalása templom árpádházi alapokra épült késő barokk stílusban 1787-ben.  Homlokzatán a felújításának az évszáma (1827) szerepel.

Régen egy balatonudvari halásznak volt  egy szép lánya. Egyszer egyedül ment ki halászni, de jött egy vihar, és a Balatonba veszett. Kőműves szeretője bánatában szív alakú síremléket faragott neki. Később másoknak is készítettek hasonlót, így ez a hely jellegzetességévé vált.

A tihanyi apátságig feltekerni nem kis munka volt még rásegítéssel is. Mint minden rendes ajándékot az apátságot becsomagolták nekünk.

Az őszi időpont ellenére meglehetősen sok volt a turista. Sokan fényképezkedtek a pazar háttér előtt. No, de a kilátásnál csak egy volt jobb. Visszafelé  leszáguldani a bringaúton.

 

Balatonudvarinál utat tévesztettem. Követve egy táblát jobbra kanyarodtam hegynek fölfelé.  Gyanús volt, (hegytetőn kár keresni a Balatont) de egy helyi eligazított, hogy tovább menve kis kerülővel visszaérhetünk a vízhez. Gyűrtük az emelkedőt, lógott a nyelvünk. Jobbra egy étterem, a Laci Pince Csárda. Mint a fuvaros ló lecövekeltünk. Régen ettünk, fáradtak is voltunk, bementünk. 

Leülve az asztalhoz nemcsak a panoráma nyűgözött le. A mellettünk lévő három asztalnál is ismerősként beszélgetett a pincér a vendégekkel. Bizonyára törzsvendégek.

Ennek megfelelő gazdag étlapról választottunk. Olyan adag cigánypecsenyét kaptunk, hogy csak a felét tudtuk megenni. Méltányos árat fizettünk. A szervízdíjat itt is tartalmazta a számla. Megérte eltévedni.

Az utolsó maradék fél napot Kővágóörsön kezdtük. Szép házak között kerekeztünk.

Szentbékkállán a kőtengerhez vezető úton egy kálvária mellett mentünk el. Bár néhány stációnál hiányzik a szentkép, az egész szépen karban tartott.

Bevallom irigykedtem a Kőtengert elérve. A bringás kolléga akrobatikus ügyességgel ugrált szikláról sziklára.

Már nem bíztam a "gazda GPS"-ben, navigációval mentem vissza Révfülöpre. A Theodóra tanösvényen vezetett az utunk. Itt meg az irányított volna olyan útra, amely nem is létezett. 

A szállásunkra szerencsésen visszatérve megállapítottuk, hogy tartalmas, eseménydús kirándulás volt.  Kár lett volna kihagyni.

NAGYKŐRÖS, KECSKEMÉT

  Szervusztok!

 A nagyon forró, aszályos nyár, majd a külföldön töltött szabi után egy rövid, bemelegítő kirándulás következett. Az alföld "közepét" valahogy kihagytuk az eddigi útitervekből. Most végre pótoltuk.

 

 

Szombaton a  Nagykőrösi piacot ütöttem be a Wazebe. Volt egy olyan szándékunk, hogy összekötve a kellemest a hasznossal, frissen szedett gyümölcsöket vásárolunk. Nem volt szerencsénk. Annak ellenére, hogy neten megpróbáltam utánanézni, itt vasárnap van termelői piac, most csak az állandó üzletekben lehetett vásárolni. A piaccsarnok modern épülete nem átlagos. A bejárati kapuk a P.I.A.C. betűk mintáját formázzák.

Lóra! Indul a városnézés. 

 

Egy nagyon kedves térre érkeztünk. A hazáért hősi halált halt áldozatok emlékműve előtt szépen rendezett parkban kényelmes padok és lugasok vannak.  

 

Az Abonyi úton tovább haladva érdekes szoborcsoportot láttunk. A város megörökítette neves tanárainak az emlékét, akik a helység és az ország szellemi nagyjai voltak a 19. században. Mindegyikük a Tudományos Akadémia tagjaként öregbítették az itt élők hírnevét.  Legismertebb közöttük Arany János, aki 9 éven keresztül tisztelt és megbecsült irodalom tanára volt a református gimnáziumnak.

 

A költőről elnevezett múzeum előtt egy szobor keltette fel az érdeklődésünket. A felirat: BORKALÁN. Szégyen ide, szégyen oda, életemben nem hallottam felőle. Kiderült, hogy a város a gazdag Bor-Kalán honfoglaló nemzetség szállásterülete volt. 

 

 

A tímárházba nem mentünk be, de nem bírtam ki, hogy egy fotó erejéig ne támasszam le a biciklit.

 

 

Az ötvenes években a kuláküldözés nagyon sok szenvedést okozott az itt élőknek. Sok módosabb, szorgalmas gazdát telepítettek ki úgy, hogy csak a rajtuk való ruhát vihették magukkal. Ennek állít emléket ez a szobor.

 Sajnáltuk itt hagyni ezt a hangulatos kis várost, de nem bírtunk magunkkal, elindultunk Kecskemét felé. Végig bringaút, de pocsék, ápolatlan. Mellette földmunkák folynak. Felháborító, végig lánctalpak nyomai jelzik, hogy az itt dolgozó munkások nehéz gépeikkel egy meglévő, jó minőségű utat trehányságból vagy nemtörődömségből tettek tönkre készakarva. A jókedvünket ez sem tudta elvenni. A szép őszi időben boldogan tekertünk Kecskemétre.

 

A város legöregebb temploma úgy épült, hogy a város védőszentjének, szt. Miklósnak ünnepén a lemenő nap sugarai világítják meg az oltárt. A 13. században gótikus stílusban épült, de a későbbi átépítések révén barokk templommá vált.

 

 A ferences rendház udvara is szépen karbantartott. Békét, nyugalmat áraszt.

 

A Katona József színház 1896-ban épült eklektikus stílusban, neobarokk díszítőelemekkel. A főhomlokzati ablakfülkéből Kisfaludy Károly, és Katona József portréja  figyeli a nagyérdemű közönséget. Bár lett volna lehetőségünk, a bérletvásárlást most kihagytuk.

A tündérpalotaként emlegetett városháza 1897-re készült el. Az épület homlokzatának közepén elhelyezkedő harangjáték  Kodály születésének 100. évfordulója, 1982 óta csendül föl naponta többször.

A belvárosban gyalogolni, biciklizni autóforgalom híján rendkívül kellemes időtöltés. A megérdemelt sütinket ragyogó őszi napfényben fogyasztottuk el, és indultunk is vissza.

 

Ismét egy rövid, de kellemes kirándulás végére értünk. A túra is rövid volt, a városnézés sem volt alapos, mégis egy szép napot szereztünk magunknak. Bár nem összehasonlítható a két város, nekem mégis Nagykőrös tűnt barátságosabb, nyugodtabb, élhetőbb településnek.