NAGYKŐRÖS, KECSKEMÉT

  Szervusztok!

 A nagyon forró, aszályos nyár, majd a külföldön töltött szabi után egy rövid, bemelegítő kirándulás következett. Az alföld "közepét" valahogy kihagytuk az eddigi útitervekből. Most végre pótoltuk.

 

 

Szombaton a  Nagykőrösi piacot ütöttem be a Wazebe. Volt egy olyan szándékunk, hogy összekötve a kellemest a hasznossal, frissen szedett gyümölcsöket vásárolunk. Nem volt szerencsénk. Annak ellenére, hogy neten megpróbáltam utánanézni, itt vasárnap van termelői piac, most csak az állandó üzletekben lehetett vásárolni. A piaccsarnok modern épülete nem átlagos. A bejárati kapuk a P.I.A.C. betűk mintáját formázzák.

Lóra! Indul a városnézés. 

 

Egy nagyon kedves térre érkeztünk. A hazáért hősi halált halt áldozatok emlékműve előtt szépen rendezett parkban kényelmes padok és lugasok vannak.  

 

Az Abonyi úton tovább haladva érdekes szoborcsoportot láttunk. A város megörökítette neves tanárainak az emlékét, akik a helység és az ország szellemi nagyjai voltak a 19. században. Mindegyikük a Tudományos Akadémia tagjaként öregbítették az itt élők hírnevét.  Legismertebb közöttük Arany János, aki 9 éven keresztül tisztelt és megbecsült irodalom tanára volt a református gimnáziumnak.

 

A költőről elnevezett múzeum előtt egy szobor keltette fel az érdeklődésünket. A felirat: BORKALÁN. Szégyen ide, szégyen oda, életemben nem hallottam felőle. Kiderült, hogy a város a gazdag Bor-Kalán honfoglaló nemzetség szállásterülete volt. 

 

 

A tímárházba nem mentünk be, de nem bírtam ki, hogy egy fotó erejéig ne támasszam le a biciklit.

 

 

Az ötvenes években a kuláküldözés nagyon sok szenvedést okozott az itt élőknek. Sok módosabb, szorgalmas gazdát telepítettek ki úgy, hogy csak a rajtuk való ruhát vihették magukkal. Ennek állít emléket ez a szobor.

 Sajnáltuk itt hagyni ezt a hangulatos kis várost, de nem bírtunk magunkkal, elindultunk Kecskemét felé. Végig bringaút, de pocsék, ápolatlan. Mellette földmunkák folynak. Felháborító, végig lánctalpak nyomai jelzik, hogy az itt dolgozó munkások nehéz gépeikkel egy meglévő, jó minőségű utat trehányságból vagy nemtörődömségből tettek tönkre készakarva. A jókedvünket ez sem tudta elvenni. A szép őszi időben boldogan tekertünk Kecskemétre.

 

A város legöregebb temploma úgy épült, hogy a város védőszentjének, szt. Miklósnak ünnepén a lemenő nap sugarai világítják meg az oltárt. A 13. században gótikus stílusban épült, de a későbbi átépítések révén barokk templommá vált.

 

 A ferences rendház udvara is szépen karbantartott. Békét, nyugalmat áraszt.

 

A Katona József színház 1896-ban épült eklektikus stílusban, neobarokk díszítőelemekkel. A főhomlokzati ablakfülkéből Kisfaludy Károly, és Katona József portréja  figyeli a nagyérdemű közönséget. Bár lett volna lehetőségünk, a bérletvásárlást most kihagytuk.

A tündérpalotaként emlegetett városháza 1897-re készült el. Az épület homlokzatának közepén elhelyezkedő harangjáték  Kodály születésének 100. évfordulója, 1982 óta csendül föl naponta többször.

A belvárosban gyalogolni, biciklizni autóforgalom híján rendkívül kellemes időtöltés. A megérdemelt sütinket ragyogó őszi napfényben fogyasztottuk el, és indultunk is vissza.

 

Ismét egy rövid, de kellemes kirándulás végére értünk. A túra is rövid volt, a városnézés sem volt alapos, mégis egy szép napot szereztünk magunknak. Bár nem összehasonlítható a két város, nekem mégis Nagykőrös tűnt barátságosabb, nyugodtabb, élhetőbb településnek.