TATA, VÉRTESSZŐLŐS

Szervusztok! 

Egyik kedvenc túrahelyünk Tata. A tókerülés legfeljebb a futóknak sportértékű, bringával alig néhány órát vesz igénybe. A nap hátralévő felét a környék felfedezésével töltöttük, ennek eredményeként sikerült egy tartalmas programot összeállítani.

Vértesszőlősről érdemes indulni. A Múzeum utca tetején található az a kiállítóhely, ahol Vértes László 1965-ben megtalálta a 320 000 évvel ezelőtt élt előember tarkócsontját. Előző alkalommal feltekertünk. Embertelen emelkedő. Másodszor már taktikusabbak voltunk. Fent kezdtük a túrát, a múzeum megnézése után lecsorogtunk a kocsikkal az utca aljába, és ott vettük le a bringákat.

Igényes bringaút köti össze Tatát Tatabányával. Vértesszőlősről érkezve az öreg kőhídnál  jobbra kell  kanyarodni. Ha szerencsénk van, útközben vízisiklóval is találkozhatunk.
A biciklis pihenőhelyen padok, szemeteskukák, ismertető és tájékoztató tábla szolgálja a kerékpárosok (és természetesen a futók) kényelmét.

Ez a környék maga a horgász Kánaán. Minden tisztáson egy-egy révedező sportoló. Rajtuk kívül profi  halászok is vannak. A tó sekély részeiben kócsagok álldogálnak, a horgászok meg irigykedve nézik a kormoránt, aki elviszi az orruk elől az áhított zsákmányt.  

 

A Nagy és a Kis Kacsás tó mellett elhaladva

 elérjük az Által Éri Ülepítőt. Hétvégi házak egész sora épült a tó köré a gazdag halzsákmány reményében. 

Kellemes, árnyas út végén kanyarodunk balra. Az Öreg tó nyugati oldalán megyünk tovább sima földúton. Kis vizes élőhelyek, hidak teszik változatossá utunkat. A vadregényes környezetben vigyázni kell a bámészkodó gyalogos turistákra, gyerekekre és a hozzájuk tartozó kutyákra.

A vár előtt a dombon levő szürkésfehér épület jelenlegi funkciója régen izgatta a fantáziánkat. Nosza feltekertünk. Egy iskola működik benne. Az ott tanítók, tanulók igazán nem panaszkodhatnak a kilátásra.

Visszaérve a tópartra vásári forgatagba kerülünk. Török jelmezes fiúk, lányok mindenütt. Most zajlik a Tatai Patara. A küzdőtéren hagyományőrző csapatok vívnak egymással.

A várban, a forgatagban hatalmas durranás. Nézzük az okát, hát elsütötték a mozsárágyút. Egy kis téren szakállas puskával lövöldöznek. Nekünk az ütközet legnehezebb része a tömegen áttolni a bringákat.

Trombitaszó hívogat. Induló hangjaira ütemesen tekerünk az óratoronyhoz. Miután katona koromban nem tanították meg nekünk a biciklin való díszelgést, ezért leszálltunk, és úgy hallgattuk az indulót.

A kapucinus templom kellemes meglepetés. Kívülről puritán, belépve azonban a gazdag barokk belső teljes ellentéte az egyszerű homlokzatnak. 

Tatáról mindenkinek az Öreg-tó jut eszébe, de van itt más meglepetés is.  A város keleti felén található a Cseke-tó. 1783-ban az Esterházy család itt építtette fel Magyarország első angol kertjét. Az Angolpark északi részén romantikus műromok épültek. A romokhoz egy kis kőhídon át juthatunk.

A török mecset is csak díszlet, sosem volt egyházi funkciója.

A kis sziget megközelítéséhez  fahidat építettek.

A copf stílusban épült "Kis kastély" az Esterházy család nyári pihenőhelye volt. Tudták, hova érdemes építeni a hétvégi "vityillót".

Az elmúlt századok hangulatból  korgó gyomrunk billent vissza a valóságba. Múltkori kirándulásunkkor nagyon jót ettünk a Szálka Bárban. Most ismét halászlét rendeltem. Ha az országban evett halászleveket rangsorolnom kellene, ez benne lenne az első háromban. Sűrű, finom, és az ára is kedvező.

Zárásképpen még egy utolsó felvétel a tóról. Az egész nap megtett táv kb. 25 Km.

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a bringatúrát a lehető 10 pontból 9 pontra értékelem.

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Szervusztok!

A baráti társaság nagyon kedves hölgy tagja Hódmezővásárhelyről származik. És természetesen lokálpatrióta. Nem lehetett kétséges, hogy az idei pünkösdi kirándulás az ő vezetésével a város megismerését tűzte ki célul. Annyi titkot, intimitást tudott mesélni, hogy rendkívül szórakoztató volt a "Paraszt Párizst" bejárni.

Pénteken dél körül érkeztünk a Kishomoki Vendégházba. Tiszta, kellemes szállás. Ugyan nem a szobákon belül volt a zuhanyzó és a wc, de 5 szobára 4 fürdőszoba jutott, így sosem volt torlódás, vagy várakozás még a reggeli csúcsforgalomban sem. A 4000 Ft/fő/éj szállásdíj magában foglalta a kerti sütő és uszoda használatot.

Tudni kell, hogy egy szétterülő mezővárosba érkeztünk.  Először a "Kisállomást" nézzük meg. Az ottani művészet, népművészet remeke mind az épület, mind a váróterem.

  

A tiszai "nagy árvíz" után a várost védőgáttal vették körbe. Ennek egy kb. 5 km-es része  téglából lett felépítve. Ennek tövében először a hősök emlékművét érjük el.

A téglafal tövében József Attila szobrával találkozunk.

Az ótemplomot csak kívülről láthatjuk.

A városháza nem csak a tér irányából impozáns, belülről az üvegablakok, a kerámia kiállítás, a fából faragott katonaszobor teszik érdekessé.

A Fekete sas kávéház első emeletén hatalmas bálterem található. Ha az alkalmazottakat megkérjük, szívesen felengednek.

A fő téren Kossuth apánk tekint le ránk.

 

Rendszerváltás után Rapcsák András több cikluson át volt a város szeretett polgármestere.

A városnak gyakorlatilag nincs tömegközlekedése. Ezzel szemben az ország második legkiterjedtebb városa. A bicikli a fő közlekedési eszköz. Ennek megfelelően egész sajátosan közlekednek az ottani kerékpárosok. Egy történet, mely talán segít megérteni az ott élőket. 

A rendőr megállít egy biciklistát, mert az irányjelzés nélkül kanyarodik be egy utcába.

-Jó napot kívánok!

-Szervusz Pista fiam!

-Bálint bácsi! Úgy kanyarodott elém, hogy nem jelezte, hogy be akar fordulni.

-De hiszen tudod, hogy itt lakom!

A Szent István Király templomot 1937-ben szentelték fel. 

 A vámházat megérné rendbe hozni.

Vacsorázni a Halászcsárdába mentünk, ahol nagyon finom, kifogástalan ételeket kaptunk kedvező áron, szívélyes kiszolgálás kíséretében. Annyira jól éreztük magunkat, hogy még egyszer ott fogyasztottuk el a vacsoránkat.

https://hodhalasz.hu/

Másnap nagy fába vágtuk a fejszénket, elindultunk Ópusztaszerre. Mártély érintésével Mindszentre értünk, ahol komppal keltünk át a Tiszán. 

 

A gátra érve találtunk egy jelzőtáblát, hogy a gáton továbbhaladva Ópusztaszerre érkezhetünk. Kerülve a közutakat elindultunk a jelzett irányba. Sehol senki a környéken, körülbelül 10 km-es biciklizés után jön velünk szembe egy gátőr, kérdezzük, messze van-e Ópusztaszer? A válasz mosolyogva: "Most már messze". Körülbelül a jelzőtáblától 5 km-re kellett volna lekanyarodnunk Ópusztaszer irányába, de ott nem jelölte semmi az irányt, így plusz 5 km megtétele után bolyongtunk rosszabbnál-rosszabb földutakon. Tűzött a nap, a társaság fáradt, nyűgös volt, nagy kínlódások árán értük el a tervezett célt. A belépőjegyek megvásárlása után (70 év felett ingyenes, csak regisztrálni kell) megnéztük a Feszty körképet, ami a terem hűvössége okán is nagy élményt jelentett. Miután a társaság a kis pihenés és egy-két üdítő (sör) elfogyasztása után indult vissza - most már a rendes úton, legalább 10-szer megkérdezve, hogy jó irányba megyünk-e -, újra a kompon voltunk. Mindszenten az út menti lángossütőnél pihentünk, jót ettünk-ittunk. Elcsigázva érkeztünk a 72 km-es útról a szállásra. Az úszómedence és a kerti sütés reménye újra visszaadta életkedvünket. 

Másnap nem sikerült a lázadó társaságot nagy túrára sarkallni, nagyon meleg is volt, így csak egy kisebb túrára vállalkoztunk.

A város nevezetessége a piac, rendkívül gazdag felhozatallal, gyümölcsök-zöldségek garmada, sőt, még az igazi, régi vágású ócskapiac is megtalálható. A piac elején egy messze földön híres lángossütőnél reggelizett a társaság, ezt mindenképpen tudom ajánlani! 

Ezután a Papi-féle szélmalmot néztük meg. 

 

Hétfőn reggel már csak egy programunk maradt, a Kopáncsi Tanyaház meglátogatása. Nagyon sajnáltuk, hogy Pünkösdkor sem műsor, sem ünneplés nem volt a helyszínen, ennek ellenére panaszra nem lehetett okunk, mert a gondnok végigvezetett Bennünket és néhány folklór részletet is elmesélt. 

Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a hétvégét a lehető 10 pontból 7 pontra értékelem.