2019. január 18., péntek

KURZRAS, MASO CORTO, SCHNALSTAL, VAL SENALES



Szervusztok!

Január 4-én este 9-kor indultunk egy hétre síelni  Kurzrasba. Arra számítottam, hogy kora reggelre lezavarom a 980 km-t. A Waze is 6h40-et mutatott, így bizakodtam, hogy szép, sima, kényelmes utunk lesz. Több dologra nem számítottam. Elsősorban arra, hogy végig erős hóesésben kell majd hajtanom. Arra sem, hogy nehéz útviszonyok lesznek. Arra viszont végképp nem, hogy erős forgalom lesz végig. A vendégmunkásoknak most ért véget a szabadságuk, így tömegesen mentek vissza Németországba. Volt, ahol 70-80 között cammogtunk az autópályán. A hókotrók nem győzték a havat eltakarítani (bár a mi irányunkban eggyel sem találkoztam), így az 5-10 cm vastag latyakot túrtuk majdnem a Brenner hágóig.  Reggel 1/2 7-kor feladtam, egy fél órára átadtam a vezetést.  Aludtam egy kicsit, majd a világosban folytattam. Kicsit meg voltunk sértve, mert hiába volt osztrák matricánk, a Brenneren legomboltak rólunk 15 eurót.




Nem hagytam fél állásnál jobban lefogyni az üzemanyagot, így az autópályán méregdrágán tankoltunk.





9 körül Bolzanóba érkeztünk. Találtunk egy jó kis reggeliző helyet, ahol nem csak a kávé volt zamatos, hanem a csokis croissant is igazán ínycsiklandozóra sikeredett..





Itt még tartott a karácsonyi vásár, az utca tele minden széppel és jóval. A dél-Olaszországi gyümölcsök, virágok tarka sokasága megfért az osztrák hentesek sonkái, hurkái mellett.










Rácsodálkoztam a reklám bringára. Mielőtt bemázolták, akár még saját bringának is elfogadtam volna.






A tér tele volt  fából faragott barátokkal, akik nem győztek csodálkozni, hogy a magyarok ilyen messziről ilyen korán érkeztek.






Száraz úton, kényelmes autózás után 11h körül megérkeztünk Kurzrasba, Bolzanótól kb 80 km-re északra. Ez egy síközpont, kizárólag a turistáknak épült 2011m magasan. Ha körbe nézünk, háromezres hegyek övezik.








Most itt az idő, hogy megmagyarázzam, miért négy meghatározás jelöl egy helyet. Dél-Tirol autonóm terület. Osztrákok lakják, csak az első világháború után az olaszokhoz csatolták. Használhatják a nyelvüket, önálló a gazdaságuk. (Most gondoljunk Székelyföldre!!!)  Kurzras németül, Maso Corto olaszul. A sírégió Schnalstal németül, Val Senales olaszul.  





A Top Residence Kurzban szálltunk meg.
Három csillagos apartmann hotel. Korrekt, tiszta, nem túl hivalkodó szállás. Érdemes időben foglalni, mert kedvező ára okán igen hamar megtelik. Uszodája, fedett garázsa van, utóbbi külön díj ellenében. Természetesen a fűtés osztrák módra itt is mérsékelt. Mikor ezt a recepción megpanaszoltuk, azonnal küldték a szerelőt. Meg is jelent egy kedves ember: Mit segíthetek? Zsolti volt  Csíkszerdából. Olyan fűtést rendezett, hogy attól kezdve még melegünk is volt!



Érkezésünkkor még borús, de száraz idő fogadott. Másnap leesett a hó. Reggel első dolgunk volt az ablakhoz rohanni, látjuk-e a napot. Az első három nap pocsék idő, mínusz 8 fok volt és szemerkélő hóesés. A pályákat friss porhó borította.





Csak néha-néha csillant ki a szürkeségből az ördög tojása. (Teufelsegg csúcs)




Na mi az ami segít ilyenkor? Hát persze! A hütte! Ami igazán felmelegít, az a bombardínó! Azaz bombardini, mert egy kevés!





A rossz idő ellenére délután felmegyünk a csúcsra.  Késő is van, rossz az idő, mi visszamegyünk lifttel. Csak a lányom, és egy haverja vállalják a lecsúszást. Már majdnem félúton járnak, mikor melléjük csúszik a mérges "pisten kontroller" (pálya ellenőr). Nemzetközi jelzéssel mutatja, hogy húzzanak le minél előbb, mielőbb teljesen besötétedik. Így megállás nélkül, díszkísérettel érnek a pálya aljára.


Végre kisütött a napocska!








Így már kedvünkre síelhető a több, mint 100 km sípálya. 2011m-en kezdődik, és 3225m-re visz a legmagasabbra szállító felvonó. Onnan lecsúszni a szállóhoz! Gondoljátok el!






A csúcsra 80 személyes lanovka visz fel.
Nem tudok jobb szót, így az északi szomszédaink meghatározását használom. (Bárcsak a lengyelek lennének!)






A gleccser tetején kb. 500 m széles, és 3000 m hosszú, gyönyörűen leratrakolt sípálya fogad.






Itt még az is megtanul carvingozni, akinek az idén volt először léc a lábán.







Kb 3 km-re innen találták meg Ötzit, a jégembert. Az 5300 éves múmiát mindkét ország magáénak vallja. A csúcson, a szálló egyik külső folyosóján kiállításon láthatjuk a vele kapcsolatos érdekességeket.










A hóhatárt egy befagyott gleccsertó jelzi. Ez még csak a lesiklás felénél található.  Csend van, ragyogás, csak a  a tükörsimára ledolgozott pályán sikló lécek surrogása hallatszik.

Az utolsó napokban estig szinte megállás nélkül síelünk.





Sajnos volt néhány pálya, amire nem maradt idő. Sebaj! Legközelebb bepótoljuk!





Minden jónak vége lesz egyszer. Fájó szívvel csomagolunk, indulás haza!
 





Hazafelé száraz úton, kényelmesen autóztunk. Hála az A1-es autópályán engedélyezett 140km/h-ás sebességnek, hamar hazaértünk.


Turisztikai szempontból: a kirándulás során tapasztalt benyomások/élmények alapján a túrát a lehető 10 pontból 10 pontra értékelem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése